Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)
Récsei Balázs: Leidecker Jenő: A Somogy megyei községi és körjegyzőségek megalakulásának története
fekvő községek alkossanak egy kerületi jegyzőséget, és a székhely község lehetőleg a kerület centrumában legyen. A szervezésnél a plébániai hova tartozandóságot is tekintetbe'vették. 13/ A kerületi jegyzőségek szervezését a közigazgatási hatóságok nem tekintették végleges megoldásnak. A megyefőnök minden egyes kerületi jegyzőség szervezését jóváhagyó határozatában kihangsúlyozta a kerületi jegyzőség ideiglenes jellegét. 14/ [6] A kerületi jegyzőségeknek ügyintéző szervei a megyefőnök által kinevezett kerületi jegyzők voltak. A megyefőnök az ideiglenes kerületi jegyzőség szervezését jóváhagyó határozatában egyúttal a kerületi jegyzőt is kinevezte. 15/ A kerületi jegyzőségek megalakulásával, és a kerületi jegyzők kinevezésével a tanítói és jegyzői hivatalok szétváltak, a jegyzők jogállása ezzel a szegődményes íródeáki állapotból kiemelődött, a jegyzők közhivatalnokokká váltak. A felügyeleti szervek ettől fogva nem a községek bíráival, hanem közvetlenül a jegyzőkkel leveleztek, és rajtuk keresztül rendelkeztek az egyes községekkel. As abszolutisztikus államvezetés tíz éven keresztül csupa „ideiglenes" rendszabályokkal igyekezett azon problémákat megoldani, amelyek az úrbériség eltörlésével előállott új helyzet következtében a községi közigazgatás vonalán felmerültek. Az uralkodó tíz évi sikertelen kísérletezés után végül is belátta azt, hogy ideiglenes intézkedésekkel jó községi közigazgatási rendszert megvalósítani nem lehet, ezért az 1859. ápr. 24-ikei császári nyílt paranccsal új községi törvényt adott ki, amely az osztrák birodalom területén állandó jellegű községi közigazgatási rendszert lett volna hivatva megvalósítani. 16/ A megváltozott politikai viszonyok miatt azonban a törvény végrehajtására nem került sor, mivel az 1860. évi okt. 20-ikai diploma kibocsátása után hazánkban visszaállt a régi megyei közigazgatási rendszer. A Kaposvárott 1860. dec. 20-án tartott megyei bizottmányi nagygyűlés a megye alkotmányos önkormányzatát visszaállította, s ezzel visszaállt a régi járási beosztás is. Eszerint a megye 312 községe járásonként a következőleg oszlott meg: a Babócsai járáshoz 56, az Igali járáshoz 60, a Kaposvári járáshoz 53, a Központi járáshoz 15, a Marcali járáshoz 65, a Szigetvári járáshoz 63 község tartozott. 17/ A megye 312 községéből 42 mezőváros volt. Ezek: Adánd, Barcs, Babócsa, Berzence, Bükkösd, Büssü, Csurgó, Csoknya, m Csököly, Felsősegesd, Gálosfa, Hetes, Igal, Iharosberény, Marcali, Istvándi, Kaposvár, Karád, Kéthely, Kutas, Lelle, Mike, Mernye, Mozsgó, Nagyatád, Nagybajom, Nagyberki, Mágocs 1 , Nemesvéd 2 , Nemesvid, Sárd, Sellye, Szakácsi, Szili, Szőllősgyörök, Szulok, Szigetvár, Tab, Toponár, Törökkoppány, Zala, Zákány. 18/ A mezővárosi jelleg Somogy megyében közigazgatási szempontból különös jelentőséggel nem bírt, a mezővárosok a többi falvaktól a nagyobb lélekszám, fejlettebb ipar és a vásártartási jog által különböztek. A vármegyei rendszer visszaálltával a szigetvári főszolgabíró 1860. dec. 27-én kelt currensében közli a községeivel, hogy „a dolog új rendjével összeférhetetlen lévén azon szoros függés, melyben az összpontosítási elvnél fogva a községek a megyei hatóság irányában voltak, azok ismét visszaadatnak önmaguknak, önállósággal bírandanak saját községi életük körében, tehát függetlenül, öntetszésük és belátásuk szerint fogják intézhetni saját ügyeiket. De míg ezen új önálló élet felmenti a községeket az addigi gyámság alól, és annak szabadabb mozgást enged, másrészről tágabb hatáskört is nyit az 1 Elírás, helyesen: Nágocs. 2 Elírás, helyesen: Nemesdéd.
