Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)
Lagzi István: A lengyelek Magyarországról való evakuálásának utolsó szakasza. Az „EWA-B" akciók 1940 őszétől 1941 őszéig
civ. [il] hivatalnokkal akart találkozni, aki üzenetet hozott Lengyelországból, családjától, hogy hol, hogy és merre vannak. Szökés már annyiból sem volna lehetséges, mert igen beteg ember. " 243 A táboraikból megszökött, majd oda visszatérő (önként jelentkező) internáltakkal szemben 1941 tavaszán a hadi jog vonatkozásában is meglevő rendelkezés lépett életbe. Példaképpen Stanislaw Waradzyn alezredes esetét említjük. 1941. március 14-én megszökött a balatonbogiári táborból, majd illegálisan Nagykanizsán tartózkodott, ahol beteg lett. Miután értesült arról, hogy az önként visszatérők büntetlenséget élveznek, visszatért Balatonboglárra. A táborcsoport-parancsnok a korábbi utasítás értelmében, saját hatáskörében (szabálytalanul) három hónapra a siklósi tiszti büntetőtáborba utalta. A balatonbogiári táborparancsnok, Szigriszt főhadnagy a HM. 21. osztályától kérte a fenti rendelkezés értelmezését. Baló ezredes válasza egyértelmű volt: a szökésből önként visszatért lengyel internáltakat költségkímélés végett nem szükséges büntetőtábori fenyítéssel büntetni, hanem jelentkezésük napjától ismét állományba kell venni. Büntetésük csupán abból állt, hogy „távollétük" időtartamára visszamenőleg nem kapták meg zsoldilletményüket. A zsoldot a jelentkezés (állománybavétel) napjától kezdték folyósítani. A tábor (szálláshelyeik) területét két hétig nem hagyhatták el. 244 Biztosan állíthatjuk, a „büntetés" nem volt büntetés! 1941 nyarán és őszén - mint az előző évben - gyakorivá váltak a lengyel munkavállalók szökései. A munkahelyről megszökötteket két kategóriába sorolhatjuk. Egy részük a szállásbeli, élelmezési és fizetési problémák miatt hagyta el munkahelyét. A másik, kisebbik részük azért jelentkezett munkavégzésre a táborokból, hogy megszabadulva az ellenőrzéstől, a lehető legkockázatmentesebben teljesíthesse az evakuálásra felszólító parancsot. Az evakuáció utolsó szakaszában ismét előfordult az „álszökések"-nek az a fajtája, amikor is az őrzött és ellenőrzött, tömeges együttéléssel járó katonai táborokból az ellenőrzés nélküli polgári táborokba álnéven vétették fel magukat a menekültek. Az említettekre meggyőző példát - többek között - a Duna-kanyar táborai szolgáltatnak. A párkányi és a bátorkeszi csendőrőrs által előállított 16 lengyel korábban az esztergomi lengyel katonai internálótáborból szökött meg. A váci lengyel műszaki munkásszázad táborából való szökések kivizsgálásakor kiderült, hogy a katonai táborból való szökés után a lengyelek tucatjai a Magyar-Lengyei Menekültügyi Bizottság útján álnévre szóló igazolványt és vasúti jegyet kaptak, majd valamelyik - előre kiszemelt - polgári táborban helyezkedtek el. A polgári táborokba való átáramlás okát az I. hadtestparancsnokság abban látta, hogy a polgári táborokban sokkal nagyobb volt a mozgási szabadság, és a menekülteket alig érintette korlátozó intézkedés. Horvai Artúr tábornok szerint a Magyar-Lengyei Menekültügyi Bizottság tudatosan vagy jóhiszeműen elősegítette a menekültek önhatalmú átminősítését, mert a jelentkezőknek a bediktált adatokról hivatalos írást adott. 245 A váci táborparancsnokság „K" tisztje szerint a polgári táborok - főszolgabíró, jegyző - parancsnokai is „bűnös mulasztásokat" követtek el, mert a menekültek felvételénél „felületes" eljárást tanúsítottak. Az 1941. év őszétől a végrehajtott egyéni szökések egy részét hatványozottan nem tekinthetjük az evakuáció részének. Tadeusz Dudek szakaszvezetőt a sárvári táborból betegségére való tekintettel a győri lengyel kórházba utalták, ahonnan rövid gyógykezelés után - mielőtt egy korábbi vétsége miatt a gánti legénységi büntetőtáborba kísérték volna - megszökött. 246 A szökés kivizsgálása során 243 Uo. 1941-21-21-4387-3567. Wadlewski Stanislaw visszatérése Balatonboglárra és büntetése. Pro domo. 1941. I. 18. Baló.; Wadlewski századost első fokon Szigriszt táborparancsnok 20 napi szigorított szobafogsággal fenyítette meg. A HM. (Barabás altábornagy) a IV. hadtestparancsnoksággal egyetértve a büntetés mértékét egy hónapos siklósi büntetőtáborba utalással egészítette ki. Wadlewski századost Siklósról Lengyeltótiba - egy komfortosabb internálótáborba helyezték át. Büntetése a genfi konvenció szerint tehát a legminimálisabb volt. Lásd! HL HM. 1941-21-21-4387-3567 (4. kt.-1941). A balatonbogiári honvéd gyűjtőtábor parancsnokának jelentése a HM. 21. Osztályának. 1941. jan. 14. 244 HL HM. 1941-21-21-4388-22.965. Lásd még! HL HM. 1941-4388-22.962. Az utasítás tisztázatából a „büntetés alól mentesülnek" szavakat kihúzták. Ez a korabeli összefüggésben a büntetőtáborba utalásra vonatkozott. Másfajta „büntetés" kiszabására lehetőséget biztosítottak. Waradzyn alezredes esetében az 1941. március 14.-április 1. közötti „távollét" 92 pengő - egy képzett, jól kereső szakmunkás fizetésének megfelelő - veszteséget okozott. 245 Uo. 1940-21-21-4387-2764. 246 Uo. 1940-21-21-3558-58.137. A pécsi IV. hadtestparancsnokság (Horváth altábornagy) távirati jelentése a HM. 21. Osztályának. 1940. dec. 18.
