Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Lagzi István: A lengyelek Magyarországról való evakuálásának utolsó szakasza. Az „EWA-B" akciók 1940 őszétől 1941 őszéig

kiderült, hogy a kórház körletének őrzése továbbra sem kielégítő. Henyey Gusztáv altábornagy, a székesfehérvári II. hadtest parancsnoka ezt követően (1941. február 17-én) rendelte el az amúgy is sok kellemetlenséget okozó kórház körültekintőbb őrzését (ellenőrzését).

247 Dudek szakaszvezető köröztetése nem hozott eredményt. Büntetése elől Jugoszláviába igyekezett. Kalandos körülmények között (ám nem céltalanul!) került a határ menti Berzence községbe, ahol őrizetbe vették.

248 Kihallgatása során (az esedékes gánti büntetését nem említve) azt vallotta, hogy Nagykanizsáról szökött meg s Jugoszlávián keresztül Palesztinába akart menni, hogy csatlakozhasson a már ott lévő társaihoz.

249 Vallomása igaz is lehetett volna. A kérdéses időben, különböző útvonalakon valóban sok lengyelt evakuáltak a Közel-Keletre. Erről a szakaszvezetőnek feltehetőleg tudomása lehetett. A szökések, más megfogalmazásban az ún. „belső szökések", a táborokból való engedély nélküli távozás, belső vándorlás egyik fő okát a II. Lengyel Műszaki Munkászászlóalj Parancsnokság általánosítható érvénnyel fogalmazta meg: „az internáltak a rossz elhelyezés következtében, a téli viszontagságoktól való félelmükben iparkodnak a táborból megszökni, és a mezőgazdasági munkák alkalmával szerzett ismeretségüket felhasználva magánosoknál próbálnak munkát találni."

250 A zászlóalj alakulataiból való szökésekkel kapcsolatban Schweitzer István altábornagy, a II. hadtest parancsnoka 1940. november 7-én keltezett jelentésében arra az álláspontra jutott, hogy az országon belüli vándorlások nemkívánatos gyakorlatát csak akkor lehetne megszüntetni, „ha a polgári hatóságok egyrészt megtiltanák a [...] lakosságnak a lengyel internáltak engedély nélküli alkalmazását, másrészt a már elhelyezkedett lengyeleket [az] állományilletékes gyűjtőtáborokba visszakísértetnék."

251 Baló ezredes által 1940. december 17-én szignált „pro domo" szerint a katonai táborokból megszökött, különböző helységekben bujkáló, illetve csellengő internáltak összegyűjtését külön HM. rendeletben szabályozták.

252 A táborokból, munkahelyekről való engedély nélküli eltávozások, az ún. „belső szökések" sohasem szűntek meg. Ezt bizonyítja - többek között - a BM. 1941. március 29-ei keltezésű rendelete is. A katonai táborokból a polgári táborokba való átáramlás komoly méreteket ölthetett, mert a Belügyminisztérium valamennyi polgári tábor parancsnokságát figyelmeztette a katonai menekültek „önkényes" tevékenységére. Megállapították, hogy a polgári táborokba 1941-ben újonnan felvett menekültek egy jelentős része „a katonai táborokból megszökött internált katona, akik polgári menekülttáborba vétették fel magukat. Felhívom a Táborparancsnok urat, hogy a tábor [község - L. I.] önkényes elhagyását, úgyszintén a katonai táborokból megszökött internált lengyel katonáknak a polgári tábor állományába való felvételét, elrejtését a rendelkezésére álló minden eszközzel akadályozza meg. [...] Felhívom továbbá, amennyiben katonai táborokból engedély nélkül eltávozott - megszökött - lengyel menekültjelentkezik a polgári tábor állományába való felvétel végett, az illetőt a legközelebbi katonai állomásparancsnokságnak adja át."

253 A „belső" szökésekre 1941 után is számos példát találhatunk. A 23 éves Tadeusz Machniewski, asztalos képzettségű gyalogos 1939. szeptember 20-án érkezett Magyarországra. Több táborban (pl. Fertőszentmiklóson) vették „növedéki" állományba. Tipikus eset a sok közül. Helyét nem találta. Az evakuáció során személyére nyilvánvalóan nem számítottak. Magyarországon maradt 1943. július 25-ig. Munkát vállalt. Utolsó munkahelye Budapesten a zugligeti tábor állományából a Kalnyicky Gusztáv faipari és fagyapotgyárban volt. Aztán nyoma veszett. A nyomozás során kide247 Uo. 1940-21-21-3558-58.137 (1032/ko./vo. 1941). 1941. febr. 17. 248 Lebukásának körülménye az evakuáció történetéből közismert. A láthatóan tájékozatlan személyt egy helybeli lakos leszólította. Dudek nem tudott magyarul válaszolni. Ezután a szokásos procedúra következett: bekísérés a csendőrségre, kihallgatás, őrizetbe vétel, táborba való visszakísérés, fenyítés vagy büntetőtábor. 249 HL HM. 1940-21-21-3558-58.137.A 13. honvéd határvadász-zászlóalj portyázó századparancsnokság (Ritter Ferenc t. hadnagy) által felvett jegyzőkönyv. Gyékényes, 1940. okt. 8. 250 Uo. 1940-21-21-3558-66.922. 251 Uo. 252 Lásd! HL HM. 1940-21-21-3557-49.416. 253 ZML 2-666/1941 (825/men.-1941). Valamennyi lengyel polgári menekülttábor parancsnokának, székhelyükön. (BM. körrendelet) 1941. márc. 29.