Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)
Lagzi István: A lengyelek Magyarországról való evakuálásának utolsó szakasza. Az „EWA-B" akciók 1940 őszétől 1941 őszéig
A kiskunlacházai lengyel tiszti táborból 1941. március 18-án megszökött Marian Kowalski, Antoni Labiak őrnagyok, Józef Siwkowski (sic!) százados, Jerzy Nowakowski és Marian Baranowski főhadnagy ügye rövid időre ismét felvetette a lengyel internáltak őrzésének kérdését. „A szökés körülményeinek kivizsgálása kapcsán, az itt vissza maradt feleség[ek] állítása[i] szerint, a szökésre Budapestről kapták a parancsot. További vizsgálatom alatt több lengyel tiszttől arról értesültem írta jelentésében a táborparancsnok -, hogy az itt írásban adott becsületszó, melyet a szökések meggátlására, annak idején, minden ittlévő lengy. tiszt aláírt állítólag erre vonatkozóan, Steifer lengy.[el] ezr[redes]. olyan nyilatkozatot küldött, hogy ez a becsületszó nem kötelezi az illetőket annak betartására, ha az illetők azzal a céllal szöknek el, hogy az angol hadsereggel együtt harcoljanak a németek ellen."™ A szökések miatt Székely táborparancsnok a HM. vonatkozó (66 929. sz.) rendelete értelmében szigorú megtorló, mozgáskorlátozó intézkedésre tett javaslatot. A vizsgálatba bekapcsolódott az I. hadtestparancsnokság lengyel menekültügyi előadója és a budapesti I/I. táborcsoport-parancsnokság „K" tisztje. A HM. 21. osztályának vezetője - Baló Zoltán ezredes helyszíni szemlét tartott. A vizsgálat eredményeként Emil Necsuk (sic!) őrnagy, Tadeusz Jakubowski őrnagy, három hadnagy: Julian Krzeszewski, Piotr Jablonski, Eugeniusz Szajnowski, továbbá Leon Zbieg százados a szökések szervezésének gyanúja miatt 30 napra a siklósi lengyel tiszti büntetőtáborba került. 140 A megszökött tisztek feleségei és családtagjai a BM IX. osztályának ellátásába és polgári táborba kerültek. 3. A stratégiai fontosságú nagykanizsai lengyel polgári tábor megszüntetése Az 1940 decemberében (és 1941. január elején) tapasztalt csoportos szökések miatt Csáky külügyminiszter a belüg)'- és honvédelmi miniszterektől - folyamatos német tiltakozások miatt - a lengyel internálótáborok fokozottabb ellenőrzését és a szökés szervezőinek a rendőrhatóságnak való átadását kérte. A Honvédelmi Minisztérium felső vezetése elismerte Csáky intervenciójának jogosságát. Ezúttal is megfogalmazásra került, hogy a szökések szervezésében a Magyar-Lengyei Menekültügyi Bizottságnak „...minden valószínűség szerint alapos része van." 141 A Belügyminisztériumot a Vkf. 2.D. közbejöttével a HM. részéről felkérték, hogy a bizottság Szervita tér 9-10. szám alatti épületben működő lengyel irodáját szüntesse meg. 142 Az intézkedéstől azt remélték, hogy a különböző segélyszervezetek (ebben az esetben a Magyar-Lengyei Menekültügyi Bizottság) kiiktatásával megszűnik a sokat emlegetett „láthatatlan kezek" intézménye, amely a lengyel menekültek számára - mondjuk ki egyértelműen - pótolhatatlan segítségforrás volt. (A bizottságot praktikus, itt nem részletezett okokból nem szüntették meg.) A különböző táborokból végrehajtott csoportos szökésekről tucatszámra érkeztek jelentések a Honvédelmi Minisztériumba. Az esztergomi „...lengyel munkástábor-pság - minden valószínű139 HL HM. 1941-21-21-4388-19.613. Szökések bejelentése. Székely t.jartalékos] százados, táborparancsnok jelentése a HM. 21. Osztályának. Kiskunlacháza, 1941. márc. 19. Ami Steifer ezredes nyilatkozatát illeti, az megfelelt a valóságnak. Baló ezredes igyekezett bagatellizálni a „nyilatkozat" hatását, Steifer ezredes pedig természetesen tagadta, hogy „nyilatkozatot" küldött volna a táborokba. A HM. 21. okfejtését röviden idézzük: a kiskunlacházai szökésekkel kapcsolatos „kivizsgálás alkalmával több /.[egyel] tiszt azt vallotta, hogy az írásban adott becsületszó nem kötelezi azokat, akik oly célzattal szöknek, hogy a németek ellen harcoljanak. Állítólag Steifer lengy. int. ezds., a lengy. kat. internáltak képviselője ily értelmű nyilatkozatot küldött volna. Dr. Steifer lengy. int. ezds. ezen feltevés ellen a leghatározottabban tiltakozik és kéri az ügy kivizsgálását. Dr. Steifer ezds. az osztály állandó ellenőrzése alatt áll, és eddig sem a szökések ügyében, sem más téren kifogásra nem adott okot, ellenkezőleg, igen lojálisán viselkedik és nem is valószínű, hogy ily elővigyázatlan nyilatkozatot küldött volna. Sőt a becsületszó szentségét minden eddig előfordult - aránylag kevés - esetben hangoztatta. Az ügy kivizsgálására a 21. ov. [osztályvezető] Kiskunlacházára száll ki." 140 Uo. 141 HL HM. 1941-21-21-4387-3568. 142 Uo. Az iratból nem derül ki, hogy a bizottság melyik irodájáról, pontosabban, melyik osztályáról volt szó. A MagyarLengyei Menekültügyi Bizottság keretében szöktetési iroda (osztály) nyilvánvalóan nem működött. A bizottság szervezeti tagolódásáról lásd! Lagzi István: Magyarok a lengyelekért. A magyarországi lengyel emigráció szervezeteiről. Napjaink. 1978/2. 20-21. p.
