Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Lagzi István: A lengyelek Magyarországról való evakuálásának utolsó szakasza. Az „EWA-B" akciók 1940 őszétől 1941 őszéig

ség szerint lengyel internálttól származó - anonym levelet terjeszt fel, mely szerint a szökött internáltak Nagykanizsán és Kadarkúton gyülekeznek, és onnan szöktetik őket Jugoszlávián át Görögországba. A lengyel katonai internáltaknak az osztályhoz beosztott képviselője szerint felelőtlen elemek irányítják a szöktetést. - Állítólag Nagykanizsán egy lengy. százados vezetése alatt van egy szöktetőiroda, melynek Keszthelyen is van egy fiókja.

143 A HM. 21. osztálya véleménye szerint a következő intézkedéseket kellett tenni: 1. Elsősorban a nagykanizsai és kadarkúti, de a többi polgári táborokat is megvizsgálni, és az ott előtalált lengyel katonai személyeket (kik katonai táborból szöktek meg) büntetőtáborba zárni. 2. Az állítólag Nagykanizsán és Keszthelyen működő lengyel szöktetőközpontokat felkutatni és ártalmatlanná tenni. Erről a 2. Vkf. D. osztályt telefonon értesíttetett, és megfelelő intézkedések megtételére felkéretett (Tilesch alezr. ). 3. A jugoszláv határt és a határállomásokat fokozottabban megfigyelni és a határ közelében előtalált lengyel férfiakat [...] büntetőtáborba (Gánt) kell kísérni."

144 A HM. felső vezetése részéről elsőként Schindler altábornagy, I. csoportfőnök sürgette a nagykanizsai lengyel polgári internálótábor megszüntetését. Az ok egyértelmű és tagadhatatlan volt: „...a lengyel internáltak máris megkezdték csoportos szökéseiket. Egybehangzó jelentések szerint a katonai táborokból megszökött lengyel katonai internáltak polgári táborokba mennek - különösen Nagykanizsára és Kadarkútra —, és rövid ottani tartózkodás után Jugoszlávián át igyekeznek Görögországba.

145 Felkérem Nagyméltóságodat oly értelmű rendelkezés szíves kiadására, hogy a polgári lengyel menekülttáborokba utóbbi időben újonnan jelentkezett és ezután jelentkező lengyel katonák a sárvári katonai táborba való átkísérése végett a legközelebbi katonai hatóságnak adassanak át. Mivel pedig a polgári táborokban igen sok lengyel katona tartózkodik, akik minden valószínűség szerint a katonai táborokból már régebben megszöktek, felkérem Nagyméltóságodat, hogy ezeket egy sürgősen kirendelendő vegyes bizottsági kiválasztás után katonai táborokba átadni szíveskedjék."

146 A nagykanizsai polgári táborba kiküldött vegyes bizottságnak nem volt nehéz dolga. A táborban ugyanis a nyilvántartottak közül egyes időszakokban (a vizsgálódás napjaiban is) álnéven, illetve a Magyar-Lengyei Menekültügyi Bizottság quasi igazolásaival 150-200, magát polgári menekültnek valló lengyel katonai személy tartózkodott, kivárva a Jugoszláviába szökésre felszólító parancsot s annak végrehajtására alkalmas órát. A nagykanizsai lengyel polgári tábor bizonyíthatóan igen sok gondot - elsősorban külpolitikai problémát - okozott. Ezért a tábor mielőbbi áthelyezését a honvédelmi miniszter állandó helyettese, Győrffy-Bengyel Sándor átiratban kérte a belügyminisztertől. Az „.. .újabban vett jelentés szerint Nagykanizsa és a nagykanizsai polgári menekülttábor az a hely, ahol a lengyel internáltak szökését elősegítik és végrehajtják. A jelentés szerint kb. 400-an vannak ott, a város által rendelkezésükre bocsátott és szétszórtan fekvő lakásokban, ellenőrzésük pedig állítólag a legminimálisabb. 143 HL HM. 1941-21-21-2387-3568. 144 Uo. 145 Az említettekre szemléletes példát szolgáltat Latawiecz orvos-hadnagy esete. „Latawiecz Konrád lengyel internált orvos hadnagy, aki folyó [1941. január - L. I.] hó 7-én megszökött a Lengyeltóti-i táborból, Murakeresztúrnál a határvadász őrjárat által el lett fogva és Balatonbogiári gyűjtőtáboron átfolyó hó 22-én Lengyeltótiba lett kísérve. Nevezettet kihallgattam és előadta, hogy kerülőúton gyalog ment Balatonboglárra, ott észrevétlenül felszállt a vonatra, és Nagykanizsára utazott. Nagy kanizsán folyó hó 17-ig egy lengyel menekült polgári családnál tartózkodott. A határt Jugoszlávia felé folyó hó 18-án akarta átlépni, közben le lett tartóztatva. Azon nagykanizsai lengyel polgári menekült család nevét és lakását, ahol [...] 17-ig tartózkodott, nem volt hajlandó megmondani, illetve azt állítja, hogy sem nevüket, sem lakásukat megmondani nem tudja. A büntetésének kiszabásánál ez is egy súlyosbító körülmény. Dr. Latawiecz orvos hadnagyot a mai napon megfelelő kísérettel a siklósi büntetőtáborba útba indítottam." Latawieczet, tekintettel arra, hogy a táborban lévő társait orvosi felügyelet nélkül hagyta, nem a „szokásos" 3, hanem 4 hónapra a siklósi lengyel tiszti büntetőtáborba utalták. A szökés megítélésére jellemző, hogy ez esetben (és a lengyeltótiban) „a tábor internált tisztjei dr. Latawiecz lengyel hadnagyot szökése miatt felháborodva felelősségre vonták és leszidták". Lásd! HL HM. 1941-21-21-4387-4322. A pécsi IV. hadtestparancsnokság jelentése a HM. 21. Osztályának. 1941. jan. 28. Dr. Latawiecz Konrád lengyel internált orvos-hadnagy elfogása. 146 HL HM. 1941-21-21-4387-3568. Schindler Szilárd altábornagy a HM. I. Csoport főnökének átirata a belügyminiszternek. 1941. jan. 21. A lengyel internáltak szökésének meggátlása.