Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Lagzi István: A lengyelek Magyarországról való evakuálásának utolsó szakasza. Az „EWA-B" akciók 1940 őszétől 1941 őszéig

léckerítéssel van körülvéve, míg egyik kisebb oldalán egy széles vizesárok határolja, mely azonban mostani befagyott állapotában akadályt egyáltalán nem képez. A nyomok és a kitört kerítéslécek azt mutatják, hogy a szökés a kerítésen át történt. A tábor állománya 2400fő, internált. Őrzésére és a tábor belszolgálatának ellátására 10 tiszt ás 106 fő legénység van rendszeresítve. A legénység még most is 50-60 évesekből áll, kik 8 őrt állítanak fel. Az őrök egymástól 100-150 m-re állanak, így óvhatatlan, hogy a sötétség leple alatt egy-két egyén észrevétlenül ki ne surranhasson. Ezért az őrlegénységet felelőssé tenni nem lehet. Az őrök száma a jelenlegi létszámviszonyok mellett nem szaporítható. Ezek alapján megállapítást nyert, hogy az őrlegénységet mulasztás nem terheli. A hdt.parancsnokság márkb. egy hónapja tudomást szerzett arról, hogy a lengyel internáltak között bizonyos nyugtalanság észlelhető, és hogy a lengyel internáltakat szökésre csábítják, hogy a görög'

4 harcokban részt vehessenek. Miután alaposan feltehető, hogy a szökéseket ismét Budapestről irányítják, jelentésem megtettem. Egyben újból elrendeltem [...] a szigorításokat, nevezetesen a tábor elhagyását a legszükségesebb mérvre korlátoztam, azt az internáltak csak csoportosan és kísérővel hagyhatják el. A szöktetésben részt vett tiszteket és legénységet büntetőtáborba helyeztem át. "

75 Pekle tábornok a hadtest területén lévő vasúti állomásfőnökséget arra kérte, hogy „.. .az írásbeli engedéllyel nem rendelkező lengyel internáltakat az utazásból zárják ki."

76 A H. M. 21. osztály vezetője Pekle valamennyi intézkedését jóváhagyta.

77 A sárvári táborból például 1941. február végén - 17-23. között - végrehajtott szökések meglepő módon voltaképpen nem okoztak különösebb meglepetéseket. A lakonikus indoklás már korábbról ismert volt: a tábort elhagyni akaró lengyelek a műselyemgyár (melynek egy részében az internáltak szálláshelye volt) munkásai közé vegyülve a műszak végén, vagy a kerítésen keresztül éjjel szöktek meg. A táborparancsnokság a meglévő 106 fős őrlegénységnek 25 fővel való megnövelését kérte. A létszámnövelést Pekle tábornok azonban nem rendelte el, mert véleménye szerint „...a sárvári tábor kedvezőtlen fekvése miatt az őrlegénység létszámának 200%-kal való felemelése mellett sem lehetne a szökéseket megakadályozni, így a létszám felemelése csak felesleges kiadásokat okozna anélkül, hogy a cél elérhető volna."

78 Az említett véleményével a tábornok nem lehetett egyedül, mert a H. M. 21. Osztály 1941. április 5-ei rendelete értelmében a szökésből önként visszatért (továbbutazni nem tudó, illetve Jugoszláviából visszaszökött) katonai személyeket .költségkímélés" címén nem utalták büntetőtáborba, hanem a jelentkezés helyén újból ellátási állományba vették őket. Büntetésük szimbolikus lett, 2-4 hétig nem részesülhettek a táborelhagyási kedvezményben. Egyéb bántódásuk nem esett. A sárvári szökések felderítése során felvett jegyzőkönyvek szerint a katonai táborok, például a sárvári tábor őrzési viszonyai 1941 elején sem voltak szigorúbbak, mint korábban. Erre enged következtetni többek között a szökésekről készített egyik beszámolójelentés, amely szerint a megszököttek valószínűleg „...éjjel a 20 [kataszteri] hold kiterjedésű tábor rozoga kerítésén keresztül nyertek észrevétlenül egérutat, de az sem lehetetlen, hogy a részben még működésben lévő műselyemgyár munkásai közé keveredve ezekkel együtt hagyták el észrevétlenül a tábort."

7

'* A szombathelyi III. hadtestparancsnokság értesítette a H.M. 21. Osztályt, hogy Sárváron „...az összes szigorító intézkedések végrehajtattak, ami az internáltak között érthető elégedetlenséget váltott ki, s betartásuk nemhogy csökkentené a szökéseket, de az újabb szökéseknek indítóokává vált. "

m 74 Uo. 1941-21-21-4387-5165(118055). 75 Uo. 76 Uo. 77 Az 1941. január végi szökésekről lásd! HL HM. 1941-21-21-4387-7921. A sárvári lengyel gyűjtőtábor-parancsnokság (Asbóth József t. hadnagy) jelentése a HM. 21. Osztálynak. 1941. jan. 29. 78 HL HM. 1941-21-21-4388-13.734. 79 Uo. 1941-21-21-4388-13.735. 80 A nyugat-magyarországi katonai táborokból való szökéseket 1941 elején kifejezetten a németektől való félelemmel magyarázták. A sárvári táborból Zygfrid Binder orvos segítségével február 23-án megszökött Jan Lacny karpaszományos szakaszvezető, de csak a vizsgálat során került ki, hogy előtte február 17-én Czeslaw Micha! és Aleksander Wolanski tizedes, február 20-án LewOginski, 21-én Micha! Stachowski tizedes, 23-án Marek Bianian tizedes is megszökött. Lásd! HL HM. 1941-21-21-438813.735 ( 11.000/450. Ein. III. L.-1941). Lachy Jan és öt társa szökésének kivizsgálása. A szombathelyi III. hadtestparancsnokságjelentése a HM. 21. Osztályának. 1941. márc. 3. Vö. Lagzi István; Lengyel katonai személyek evakuációja a Sopron környéki lengyel katonai internálótáborokból (1939-1940.) Soproni Szemle. 1978/4. (a továbbiakban: Lagzi, 1978) 341-356. p.