Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 37. (Kaposvár, 2006)

Lagzi István: A lengyelek Magyarországról való evakuálásának utolsó szakasza. Az „EWA-B" akciók 1940 őszétől 1941 őszéig

A sárvári táborból 1941. február 7-én és 8-án öt katona (köztük két őrmester) szökéséről vettek fel jegyzőkönyvet. A vizsgálat megállapította, hogy a „.. .szökés a tábor rozoga kerítésén át, a sötétség leple alatt történt. [...] A táborban az összes, a szökések megakadályozását célzó intézkedések életbe vannak léptetve."

81 A III. hadtestparancsnokság részéről Banner ezredes széles körű, a csendőrséget is igénybe vevő nyomozást rendelt el.

82 A kapuvári lengyel katonai gvaíjtőtáborhoz tartozó, körülkerítetlen és nagy kiterjedésű területen lévő bregenc-majori résztáborból 1941. február 12-én két lengyel katona megszökött. Ez nem okozott különösebb meglepetést, viszont a vizsgálati jelentésből betekintést nyerhetünk a tábor őrzési viszonyaiba (lehetőségeibe). A tábor őrsége 43 főből állt. „Ha kétszeres létszám is volna a tábornak - érvelt Bárán táborparancsnok -, akkor is előfordulna ilyen sajnálatos esemény."

83 A bregenc-majori legénységi tábor parancsnoka, Bárán József főhadnagy - az 1941. március 17-ei és 18-ai szökések miatt az egész tábor számára teljes zárlatot rendelt el. Parancsa értelmében a tábort semmiféle indokkal nem lehetett elhagyni. „Az őrszemek azt a határozott parancsot kapták, hogy a »megállásra« felszólító második felszólítás után éljenek fegyverhasználati jogukkal."

84 A főhadnagy ezúttal felhívta elöljárói figyelmét a tábor őrzésének alapvető hiányosságaira. „Mivel a tábor nagy kiterjedésű, minden irányban nyitott, fallal vagy drótkerítéssel körülhatárolva nincsen, (ezért) erős készültség járja körül a tábort éjjel-nappal '/-i óránkénti időközönként, hogy az őrszemekkel karöltve akadályozhasson meg minden jogtalan határátlépést. [...} Hogy ilyen sajnálatos eset előfordulhatott, az csak az őrszemélyzet éberségének ravasz módon való kijátszásával volt lehetséges."

85 A Bregenc-majorból sorozatosan végrehajtott szökések közül az 1941. március 23-án megszökött négy lengyel katona esete elsősorban a táborparancsnoknak az őrség alkalmasságáról alkotott véleménye miatt érdekes. A felvett jegyzőkönyvben Bárán főhadnagy mentségképpen azt hangsúlyozta, hogy a szökés éjszakáján „...oly nagy sötétség uralkodott a táborban, hogy egy méternyire sem lehetett ellátni, azonkívül zuhogott az eső, amit mi tisztek, táborparancsnok, beosztott tiszt és ügyeletes altiszt ellenőrzőutainkon is tapasztaltunk. [...] Hogy ily sajnálatos szökések előfordulnak, annak oka a tábor hiányos berendezésein kívül főleg az őrszemélyzet csekély létszámában keresendő. A táborban lévő lengyelek létszáma a mai napped 216 fő. Az őrszemélyzet jelenlegi létszáma 37fő, köztük vannak olyan egyének, kik minden fegyveres szolgálatra teljesen alkalmatlanok [...] a csekély létszám is meglehetősen leapadt. A megmaradó rész állandóan szolgálatban van és félő, hogy [...] csakhamar szolgálatképtelenek lesznek. Ezen tények [...] ismeretében kérem az őrszemélyzet létszámának arányos felemelését, mert csak így tudom tiszttársaimmal, altisztjeimmel és [a] legénységgel együtt a felelősséget vállalni, a tábor rendjét és fegyelmét biztosítani."

86 A táborparancsnok szerint a táborból megszököttek közül többeket azért nem lehet elfogni, mert a „.. .környéken lévő falvak lakosságának az a tulajdonsága, hogy a szökött lengyeleket befogadja és engedély nélkül használja munkára és bármiféle hivatalos közegek előtt eltünteti... így a környéken lévő összes csendőr őrsöknek a külszolgálati munkájukat megakadályozzák."

87 A résztábor paS1 HL. HM. 1941-21-21-4388-10.641 (12.164). 82 A térségben kialakult helyzetről lásd! Lagzi István: A Nyugat-Magyarországon elhelyezett lengyel katonai menekültek néhány kérdése. In. Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője. 9-10. 1975-1976. 283-297. p. 81 HL. HM. 1941-21-21-4388-17.403. Részletes jelentés. Bregenc-major, 1941. márc. 9. A jelentésben Bárán József főhadnagy, a résztábor parancsnoka nagy ráérzessél állapította meg, hogy az őrzésére bízott internáltak mintegy 90 százaléka „megbízható egyénekből áll, és szökésre egyáltalán nem gondolnak..." Akik a táborból megszöknek, azok egy részét a győri lengyel fiókkórilázból, vagy más táborokból irányítják Bregenc-majorba. Ezek a személyek azután az átlagon aluli elhelyezési viszonyok miatt önként megszöknek, és komfortosabb táborokba vetetik fel magukat. Azokról a szökevényekről, akik az ország elhagyása céljából hagyják el a tábort, a táborparancsnok nem tett említést. 84 HL HM. 1941-21-21-4388-20.442. Bárán József, a Bregenc-majori lengyel internáló katonai résztábor parancsnokának jelentése a kapuvári katonai (lengyel) gyűjtőtábor-parancsnokságnak. (Részletes jelentés 1941. márc. 17.; 1941. márc. 18.) Lásd még! HL HM. 1941-21-21-4388-20.447. A szombathelyi III. hadtestparancsnokság (Weimann Győző tábornok) jelentése a HM. 21. Osztálynak. 1941. márc. 24. 85 Uo. Második jelentésében a táborparancsnok az őrzés biztonságosabbá tétele miatt a tábor (majorsági épületek) drótsövénnyel való körülkerítését szorgalmazta. 86 HL. HM. 1941-21-21-4388-20.442. Részletes jelentés. Bregenc-major, 1941. márc. 24. 87 Uo.