Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)
Csóti Csaba: A Somogy megyei izraelita középponti választmány dokumentumaiból, 1868 (forrásközlés)
A tabi hitközségi összeírás alapján elmondható, hogy a településen a zsidóság relatívan magas létszáma együtt járt egy helyi, stabil szerkezetű izraelita társadalom létrejöttével is. Ha végigtekintünk a foglalkozási táblázaton, akkor a rendkívül differenciált kereskedelmi tevékenység mellett az is szembeötlő, hogy a település nem csupán a kellő számú hitközségi alkalmazottakkal volt „ellátva", de a mesterségek megoszlása kapcsán az is nyilvánvaló, hogy lényegében nem volt olyan, a kor vidéki Magyarországán lényeges szolgáltatás, amit a tabi zsidók ne tudtak volna zsidó mesterektől igénybe venni. Sőt, a „kávés" megjelölés egyben arra is utal, hogy a településen volt olyan zsidó vendéglátó helyiség, ahol a hagyományhű zsidóságnak módja nyílhatott a nyilvános fogyasztásra és az ezzel járó közösségi élet gyakorlására. Véleményünk szerint az, hogy a tabi kávést külön kategóriaként említik a nágocsi korcsmáros mellett, nem egyszerűen a cégér eltérő feliratára utal. A nágocsi korcsmáros feltehetően uradalmi jogot bérelt, míg a tabi „kávéháztulajdonos" önálló vállalkozó lehetett, saját tulajdonú üzlettel. Ezért tekinthető a tabi kávés jelenléte a sajátos zsidó élet színterére utaló jelzésnek is. A fenti adatok alapján az is bizonyíthatónak tűnik, hogy 1868-ban a tabi zsidóságon belül túlsúlyban voltak az aktuális piaci kereslethez igazodni kívánó „általános" kereskedők, illetve a legszegényebb kereskedelmi tevékenységet folytatók, a házalók. A foglalkozások megoszlásából az is kitűnik, hogy Tabon a bőr kikészítéséhez, illetve kereskedelméhez kapcsolódó tevékenység során a bőr beszerzése és megvásárlása „közötti" gazdasági tevékenység minden fajtáját végezték zsidók. (Ld. bőrnyíró ->tímár-> szűcs-> bőrkereskedő) Ez azonban ismét csak a helyi zsidó társadalom egy adott szakmacsoporton belüli erős kapcsolati viszonyaira utal, ami - tekintettel a zsidóság korábbi jogi helyzetére - nem meglepő. Ugyanakkor tanúságos az is, hogy a „hagyományos" zsidó foglalkozások közül magas volt a tabiak körében a szabók aránya, míg a Somogy megyei zsidók között korábban igen elterjedt hamuzsírfőzést 96 ekkor már csupán egyetlen választóképes polgár űzte. A többi foglalkozás és szolgáltatási tevékenység jelenlétének magyarázatát keresve úgy vélem, hogy nem járok messze a valóságtól, ha azt feltételezem, hogy e szakmák esetében már elsősorban a helyi zsidó közösség igényeinek kielégítése játszhatott döntő szerepet, vagyis a mikro társadalmi igények kielégítése motiválta a szakmaválasztást vagy a betelepedést. (Ld. cipész, boltosok, üvegesek, divatáru kereskedő, bádogos, festő) Az említett összeírás adatai, illetve Fényes Elek 1850-es feljegyzése a tabi zsinagógáról, valamint a Magyar Zsidó Lexikon tudomása település két zsinagógájáról egyaránt bizonyítják, hogy a hagyományosan magas presztízsűnek tekintett tabi hitélet (és hangsúlyozottan zsidó közélet) kétség kívül jelen volt a településen. Vagyis a helyi zsidóságnak a kongresszusi választások kapcsán a megyei zsidóság jelentős részétől eltérő, markánsan megfogalmazódó véleménye olyan helyi zsidó közéletre épült, mely - a megye újonnan megnövekvő zsidó közösségeitől, Csurgótól és Kaposvártól eltérően - átélt hagyományokkal, koherens mikrotársadalmi szerkezettel rendelkezett. Ezért a tabi zsidók számára az egyenjogúsítás elvont fogalmán túl a helyi közösség véleményének interpretálása, közösségük kívánságainak figyelembe vétele lényeges, az önmagukról kialakított képét jelentősen befolyásoló tényezővé vált. Ezt látszanak alátámasztani azok az adatok is, melyek alapján elmondható, hogy az emancipációs törvény életbe lépése, majd az izraelita kongresszusi választások idején a legaktívabbnak éppen a tabi hitközség tagjai bizonyultak és nem csak a választási előkészületek, hanem a megváltozott zsidó életlehetőségek minden területén. Vogel Ignác úgy jellemezte Tabot, mint olyan hitközséget, mely „orthodox községnek neveztetik, de iskolája olyan, hogy aránylag a pesti mellett állhat. " A tanítók pedig, „Vogel Ignácz, Weisz Ad és Frühzeitig Ignácz valódi magyar zsidó tanítók, kik [a vizsgák során] lelkiismeretes törekvést tanúsítottak" 97 % Vö. Nagy, 1994. Újabban: Gőzsy, 30-32. p. 97 Tab, 1867. évi szeptember hó 27-én In MI. 1867. okt. 2. 215. p. A tabiak aktivitása iskolai ügyekben már 1861ben is jelentős volt. Vogel Ignác akkoriban új tabi iskola építéséről számolt be, illetve értekezést közölt a héber helyesírásról és a helyes kiejtésről. Vö. MI. 1861. máj. 9. 161. p. Vegyes közlemények és Uo. 1861. jún. 13. 189190. p. Érdemes ugyanakkor megemlíteni azt is, hogy az újabb kutatások szerint a megyei közigazgatás szerint az iskola állapota korántsem volt ilyen kedvező. Egy 1862-es iskolai adatgyűjtéskor a következők kerültek feljegyzésre: „Az izr. közösség szegénysége miatt nem képes fenntartani, ezért romlása közeledik." Vö. Récsei Balázs: A Somogy megyei zsidó iskolák történetéből. In Újrakezdések. (A továbbiakban: Récsei, iskolák.) 206. p.
