Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)

Récsei Balázs: „Azon mentségek és kifogásokról, melyeket a vadászok hibázás után használni szoktak" (Forrásközlés)

„AZON MENTSÉGEK ÉS KIFOGÁSOKRÓL, MELYEKET A VADÁSZOK HIBÁZÁS UTÁN HASZNÁLNI SZOKTAK"

1 RÉCSEI BALÁZS „Az ember a természet szövevénye. Megszabadult tőle, és elkezdett történelmet létrehozni, ez képzeletbeli, valószínűtlen s talán a lehetetlen megvalósítására irányuló törekvés. A történelmet mindig a természet ellenében hozzák létre. S a történelem e roppant kényelmetlenségét, mindennemű nyugtalanságát az emberi lény csak úgy tudja kipihenni, hogy a vadászat sportjában időlegesen, mesterséges úton 'visszatér' a természetbe. "

2 1. Gyülekező A legtöbb levéltárban - a legmagasabb szintű rendezettség mellett is - időnként régóta lappangó források kerülnek elő. így történt ez azzal kézirattal is, amelynek forrásközlésére az alábbiakban kerítünk sort. A részben reponálásra, részben azonosításra és rendszerbe illesztésre váró iratok között volt egy magyar nyelven íródott „Codex" című is. Ez a maga nemében egyedülálló forrás az emberiség egyik legrégibb létfenntartó tevékenységéről, a vadászatról „értekezik", meglehetősen lakonikus és ironikus stílusban. A kézirat mindössze hat oldalas. Az írás lényegében egy humorral fűszerezett kifogás gyűjtemény, amelyet szerzője látott el a tartalmához mérten kissé fellengzős „Codex" címmel. A jelzet és dátum nélküli forrás alcíme - amelyet magunk is címül választottunk - teljesen megvilágítja a tartalmát: „Azon mentségek és kifogásokról, melyeket a vadászok hibázás után használni szoktak". A kézzel írt „kódex" a papír, az íráskép és stiláris jegyek alapján a dualista korszak második felében, egy középosztálybeli, Somogy vármegyében élő szerzőtől keletkezhetett. Nemcsak azért valószínűsíthető, hogy ebben a megyében íródott, mert az itteni levéltárban került elő, hanem azért is, mert az e vidékre jellemző tájnyelvi magánhangzó-használat is előfordul benne (pl. mindig, reggeliztem). Az összeállításban említett vadak mindegyike létezett a korabeli Somogyban, de amely állatokat nem szerepeltet a szerző, azok is azt erősítik, hogy e tájon élő vadászoktól gyűjthette a nyersanyagot, ugyanis például medve egyáltalán nem, farkas is csak elvétve fordult már elő ez idő tájt a Dunántúlon. A mű szerzőjeként Fürjesey Rókus van feltüntetve. Ez azonban erősen megkérdőjelezhető, részben mert egyéb forrásokban, kiadványokban eddig ez a név nem került elő, részben azért, mert túlságosan „beszélő" névnek tűnik.

3 Abban, hogy Fürjesey - maradjunk az aláírt név mellett - évtizedekig vadászott, nincs okunk kételkedni. Olyan szakkifejezéseket használ, olyan szemlélettel ír, hogy 1 Az alcím idézet Fürjesey Rókus alább ismertetendő írásából származik. Somogy Megyei Levéltár XIV.64. Fürjesey Rókus iratai. (A további, nem jelzeteit idézetek is ebből a hat oldalas forrásból valók.) A forrásról 2001 áprilisában Győrben, a Homo Ludens konferencián egy előadás hangzott el, majd ezt követően ennek szerkesztett változata megjelent a konferenciakötetben. Récsei Balázs: A mindenkor nevető „Vadászicus". In Homo Ludens I. Győri Tanulmányok 26. szerk. Bana József Győr, Vár. Lvt. 2002. 125-131. p. Az előadás után és az írás megjelenését követően számos megkeresést kaptunk, hogy a teljes forrást tegyük közzé. Ennek most tudunk eleget tenni. A bevezetőben részben felhasználtuk a győri előadás szövegét. 2 José Ortega y Gasset: Elmélkedés a vadászatról. Bp., 2000. 122-123. p. (a továbbiakban: Elmélkedés) Ortega y Gasset citálásával a vadászat alapvetően komoly mivoltát kívántuk ellenpontozásként felvillantani. 3 Hosszasan kutattunk, de eddig nem sikerült Fürjesey valódi kilétét felfednünk. Például előkerült az 1881. évi alispáni iratokból egy, mintegy 125 nevet tartalmazó „Kimutatása a f. évben vadászjegyet váltottak közül azon egyéneknek kik remélhetőleg a vadászügy reorganisatiója iránt érdeklődnek". Fürjesey név nem szerepel benne, de Nagyatádnál egy Rigó Antal nevű körjegyzőt említenek. Somogy Megyei Levéltár alispáni iratok 6722/1881.