Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)

Gonda Gábor: Nagynyárád 1944-1948. Egy esettanulmány

A szlovákiai magyarok megérkezéséig az üresen maradt német ingatlanok őrzésével - kellő számú karhatalom hiányában - a telepesek soraiból alakított ún. vagyonőrök lettek megbízva. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a hátrahagyott értékek szabadrablás tárgyát képezték. Emiatt mind a Nemzeti Földalap, mind pedig a felvidéki betelepülők jelentősen károsodtak. Hiába szankcionálta a 12 200/ 1947. Korm. sz. rendelet 19 §-a a zár alá vett vagyontárgyak megkárosítását 5 évig terjedő fogházbüntetéssel, a leltározás elmaradása vagy pontatlansága miatt nem tudták bizonyítani a lopásokat.

88 A visszaélések természetesen nem lettek dokumentálva, az viszont igen, hogy a németek által visszahagyott vagyontárgyak olyan vonzerőt és értéket jelentettek, hogy abból mindenki részesedni akart. Kremeny István izabellaföldi,

89 Gyurkó József és neje pécsi lakosok

90 bútort, illetve ágyneműt igényeltek és kaptak is. Pogány Rezső és Kollár Antal

91 pécsi állami tanítók szintén bútort szerettek volna kapni. (Nekik is jutott) Akadt jelentkező Kozármislenyből, Körtvélyespusztáról és Mohácsról is, de még hosszan lehetne folytatni a sort. A Megyei Földhivatal az ingóságok juttatása területén igen bőkezűnek mutatkozott (főleg ha bútorról volt szó), de ingatlanjuttatási illetve betelepülési kérelmeknek már nem adott helyet, mert minden egyes ház és minden kh. föld a felvidékiek számára volt fenntartva. A felvidékieket szállító teherautó 1947. szeptember 20-án gördült be a faluba, rajta 5 áttelepített magyar családdal. A következő napokban naponta 30-50 teherautó hozta a felvidéki magyarokat és ingóságaikat Nagynyárádra. Szeptember végére kb. 64, zömében Szemétről, Somorjáról és Gutorból származó családot helyeztek el a községben a kitelepített németek által visszahagyott házakba. A családokkal már a mohácsi kirakó állomáson közölte a betelepítő bizottság, hogy melyik házban nyernek elhelyezést. Később volt példa rá, hogy a felvidékiek egymás között házat cseréltek. Az áttelepült magyarok még 1947 októbere folyamán földjuttatásban részesültek. Az általános gyakorlat szerint azt a földterületet kapták meg, amely korábban annak a kitelepített német gazdának a tulajdonában volt, akinek a házában az egyes felvidéki családok elhelyezést nyertek. Viszont 15 kh-nál nagyobb juttatásban egy család sem részesült. November és december folyamán még érkezett l-l szlovákiai magyar család, ám a faluban nem volt már szabad hely. Szigeti Ferenc telepfelügyelő panaszolta is a Baranya Megyei Földhivatalnak 1947. november 25-én, hogy körzetében minden ház megtelt, mindennek ellenére naponta jelentkeznek nála a letelepítési engedéllyel rendelkező felvidéki családok.

92 1947 nyarán a szlovákiai magyarok mellett Romániából is érkezte betelepülők a faluba. A kilenc hányatott sorsú székely család 1941-ben került Zetelakáról előbb a Délvidékre, majd onnan 1944 őszén menekülniük kellett, végül Tolnán lettek letelepítve. Ott viszont romházakban tengődtek és napszámból tartották fenn magukat. A saját ház és föld reményében jöttek Nagynyárádra. 1947. szeptember 22-én kértek kollektíven letelepedési engedélyt és juttatást a Megyei Földhivataltól, amely november 13-án a csehszlovákiai magyarok fogadására nem alkalmas házak, valamint 6-15 kh földbirtok juttatásával véglegesen letelepítette őket.

93 Az 1945 nyara óta a faluban élő telepesek és a frissen érkezett szlovákiai magyarok között hamarosan ellentét alakult ki.

94 A telepesek azon túl, hogy a politikai hatalmat senkivel sem - és ez alól az újonnan érkezett felvidékiek sem voltak kivételek - akarták megosztani, és mindent elkövettek a hegemón helyzetük konzerválása érdekében. Hátráltatták a szlovákiai magyarok birtokba kerüsa így a felvidékiek utólag már hiába tettek panaszt 1947. október 6-án amiatt, hogy a részükre kiutalt volt német birtokba lévő szőlőket megérkezésükig már „ismeretlenek" leszüretelték (BML BMF 199/2). A vizsgálat nem állapította meg a tettes(ek) kilétét. 39 BML BMF 18 626/1947. 90 Uo. 17 940/1947. 91 Uo. 17 401/1947. 92 Uo. 24 373/1947. Az áttelepítettek általában éppen azért jelentkeznek még az egyes körzetek telepfelügyelőinél, mert nem jutott már ház nekik abban a községben, ahová eredetileg irányították őket. így sok felvidékit máshol kellett elhelyezni. Túltelepítés miatt Nagynyárádra is érkeztek családok, pl. Marázáról. 93 Uo. 21 088/1947. 94 Uo. 19 943/1947.