Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)

Gonda Gábor: Nagynyárád 1944-1948. Egy esettanulmány

lését is. Bár a felvidékiek papíron 1947 októberében már megkapták a földterületeiket, de gyakorlatilag senki sem mutatta meg nekik, hogy a határban konkrétan melyik darab területről van szó. Ebben a kérdésben az áttelepült szlovákiai magyarok sokkal inkább számíthattak a német őslakosság, mint a telepesek segítségére.

95 Az ellentétek nem mindig csak beadványok és panaszok formájában mutatkoztak meg, hanem olykor tettlegességig is fajultak a dolgok. A telepítések utolsó szakasza 1948 elején Nagynyárád 240 lakóépületében már 62 felvidéki, 8 erdélyi, 5 helyi, és 33 telepes család élt. 133 ház maradt meg az azt már legalább 1944 óta birtokló őslakos német család kezén. Egy erdélyi juttatott és 12 német család lakott pincében. A pincelakók száma 1948 folyamán megnőtt, mert számos kitelepített család, akik sok viszontagság árán, de fokozatosan visszatértek a faluba, elsősorban ott találtak maguknak hajlékot. A maradék helyi németség megpróbált minél csendesebben, feltűnés nélkül élni, hogy elkerülje a kitelepítettek sorsát. A felvidéki családok közül néhányan - a már említett telepesekkel való konfliktuson túl - azt kifogásolták, hogy otthon, Szlovákiában sokkal több földdel (valaki 193 kh!) rendelkeztek, mint amennyit itt kaptak, ezért a magukkal hozott gazdasági gépeket és felszereléseket nem tudták kellőképpen kihasználni. Körükben az is bizonytalanságot és riadalmat keltett, hogy juttatott lakóépületeiket és földjeiket még nem telekkönyvezték a nevükre, viszont a volt német gazdák, akiknek a birtokaikra beköltöztek, fokozatosan tértek vissza a kitelepítésből. Sokukban riadalmat keltett az, hogy a németek esetleg visszakövetelik az egykori tulajdonaikat. 1948. június 12-én a magyar fél felfüggesztette a lakosságcsere végrehajtását a paritás megbomlására hivatkozva. A felek augusztus 4-én ültek ismét tárgyalóasztalhoz és megegyeztek újabb 10 ezer személy kicserélésében. Magyarország újfent vállalta 1500 „háborús bűnös" áttelepítését is. A telepítések végrehajtása 1948. szeptember l-jén folytatódott. „Nyilvánvaló volt, hogy a fenti igények kielégítése Baranyában ismét csak a német lakosság korlátozásával lehetséges."

06 A németséget ezúttal azonban nem kitelepíteni, hanem - egy másik községbe vagy az eredeti településen belül egy másik házba - áttelepíteni akarták. Nagynyárádon 1948 szeptemberében végezte el az I. számú Előkészítő Csoport a felvidékiek betelepítésére alkalmas házak minőségi osztályozását.

97 1948 október végén érkezett meg a 28 áttelepített magyar család a szlovákiai Nádszeg községből Nagynyárádra.

98 Október 30-án helyezték őket birtokba. Elhelyezésük érdekében felhasználtak egy telepes által elhagyott házat, valamint 20 őslakos német család telepítésre alkalmas lakóépületét.

99 A német családok falubeli áttelepítése 1948 októberében-novemberében zajlott le. Ezzel lényegében véget értek a telepítések Nagynyárádon. 95 Uo. 21 088/1947., 19.943/1947. Ballá Kálmán, aki már 1947 májusában a faluba érkezett, júniusban a BMF segítségét kéri, mert az a 35 kh. terület, amit a 7 felvidéki társával együtt juttatás gyanánt kapott, még sem kijelölve, sem megosztva nincs, emiatt okkal attól tartanak, hogy a termést mások veszik jogtalanul birtokba. Nagy Bálint 1947 októberében arról tesz panaszt, hogy a juttatott 6 kh. és 200 négyszögöl földingatlanát 19 dbban kapta meg, amit képtelen 2 db tehenével racionálisan megművelni. 96 Cseresznyés, 1988: 609. p. 97 BML BMF sorszám nélküli jegyzőkönyv 93 Uo. 44 224/1948. 99 A német családoknak házakat ajánlottak fel cserébe a közeli Kisnyárád és Monyoród községekben, de ők inkább vállalták a pincékbe, romos épületekbe vagy a más őslakos családokhoz való települést, csak hogy ne kelljen elhagyniuk szülőfalujukat.