Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)
Gonda Gábor: Nagynyárád 1944-1948. Egy esettanulmány
hiányában sokszor a helyi telepesek soraiból verbuvált ún. vagyonőröket bíztak meg a megüresedett ingatlan felügyeletével, akik így azokban - immár minden kontroll nélkül - szabadon fosztogathattak, ezáltal tulajdonképpen (a Földalapon túl) a betelepítésre kijelölt felvidékit károsítva. Ki- és betelepítések Nagynyárádon 1947 folyamán A szlovákiai magyar áttelepítettek első hulláma 1947. május 15-én érte el a falut. Ugyanakkor megkezdődött a 4300/1947. M. E. sz. rendelet végrehajtása is, vagyis a kitelepítésre kötelezett német lakosság áttelepítési akciója. Egyelőre csak négy ház lett ily módon szabaddá téve, hogy alkalmas legyen a négy felvidéki család fogadására. Májusban zajlott le a már előzőleg mentesített, de most ismét kitelepítésre kötelezett lakosság felülvizsgálata. A felülvizsgálatot ezúttal már a telepesekből alakult bizottság végezte. 86 Megállapítható, hogy a kitelepítendők körébe való tartozás tényét az esetek döntő többségében az illető vagyoni helyzete határozza meg. Azok a személyek, akik nagy házzal, nagy telekkel és sok földdel rendelkeztek, szinte bizonyosan felkerültek a Németországba való áttelepítésre kötelezettek listájára. A 12330/ 1945. M. E. sz. rendelet értelmében az 1946 szeptemberében összeállított, kitelepítésre kötelezettek 269 személyt tartalmazó névjegyzékét, így még 64 fővel egészítették ki. Összesen tehát 333 nagynyárádi polgár szerepelt a kitelepítésre szántak listáján. A nagynyárádi németek közben mindent elkövettek, hogy a kitelepítést elkerüljék. Sokan kérvényeket írtak személyük igazolása miatt, mások a névmagyarosítás eszközéhez folyamodtak. így lett például Hohmannból Horvát, Hausmannból Hargitai, Applból Aradi, Schlottból Solymosi vagy Weiszből és Staubból Nyárádi. Ezek a lépések azonban inkább kétségbeesett próbálkozások voltak és nem bizonyultak elegendőnek arra, hogy sorsuk már előre eldöntött menetét megváltoztassák. 1947. szeptember 3-án haj nah 3 órakor 150 kitelepítési rendőr hermetikusan elzárta a falut a külvilágtól és az 1. számú háztól indulva megkezdte az előzetesen összeállított listán szereplő német lakosság szisztematikus kitelepítését. Az álmukból felvert, felkészüleüen embereknek egy órát adtak a legszükségesebb dolgaik összecsomagolására, majd ezután a mohácsi állomásra szállították őket. Ott a már várakozó kitelepítési szerelvényben lettek elhelyezve úgy, hogy egy marhavagonba 4-5 család került. A nagynyárádiakat szállító szerelvény szeptember 5-én indult el Mohácsról Németország Szovjetunió által megszállt övezetébe. A vonat szeptember 6-13. között Sásdon vesztegelt, ahová sok hozzátartozó még élelmet és ruhát vitt a kitelepítendők számára, szeptember 14-én indult tovább a szerelvény és szeptember 16-án Szobnál elhagyták az országot. Ettől a naptól kezdve valamennyi magyarországi német, aki a vonaton tartózkodott, elveszítette magyar állampolgárságát. Szeptember 28-án érték el a bad schandau-i (Szászország) menekülttábort, ahol ideiglenesen elhelyezést biztosítottak számukra. Összesen 231 személyt, vagyis 66 családot telepítve ki szeptember 3-án Nagynyárádról. A kitelepítettek közül négyen voltak a Volksbund tagjai, a többi 227 főnek az volt a „bűne", hogy az 1941. évi népszámlálás során német anyanyelvűnek vallotta magát. 87 36 A Nemzeti Bizottság elnöke: Szeghalmi József, tagjai: Baranyai László, Kucsera Lajos, Hegyi Gyula, id. Háhot István és Varga József Nagyharsányról jött telepesek 37 Belügyminisztérium, 1/4 Népgondozó Osztály, 52.151/1947. Érdemes megemlékezni a Németországból visszatért nagynyárádi kitelepítettek sorsáról: 1948 januárja és májusa között a kitelepítettek fele csendesen visszaszivárgott a faluba. Mindannyian illegálisan tértek vissza a községbe, a legkülönbözőbb módon; vasúton, kocsival, gyalog. Sem a településen való tartózkodásuk, sem elhelyezésük nem volt kockázatmentes. A 12 200/1947. Korm. sz. rendelet 19.§-a értelmében öt év fogházzal volt büntethető az, aki kitelepítésre kötelezettet a házában rejtegetett, ezért veszélyes volt az otthon maradt rokonoknál menedéket keresni mindkét fél számára. 1948 elején állandóak voltak az éjszakai razziák a faluban. Voltak olyan visszatért családok, akik ismét a karhatalom kezei közé kerültek és a budapesti gyüjtőtábor után újfent ki lettek telepítve. A visszatértek - állampolgárságukat és vagyonukat elveszítve - általában a környékbeli falvakban, városokban, de főleg a falu pincéiben húzódtak meg. Mindenképpen meg kell említeni a felvidéki családok szolidaritását is, amellyel a kitelepített német őslakosság iránt viseltetett. Néhányan megengedték, hogy a visszatért volt házának egy szobájában, esetleg pincéjében találjon átmeneti hajlékra. A visszatértek általában a mezőgazdaságban találtak munkalehetőséget mint napszámosok, illetve a tsz-ek megalakulása után sokan váltak tsz-tagokká is. Sokévnyi kemény munka után sikerült új egzisztenciát teremteniük.
