Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)
Gonda Gábor: Nagynyárád 1944-1948. Egy esettanulmány
hadifogsága miatt - még nem bírálta el őket. 38 Ifj. Tándl Antalné tiltakozott, hogy bár a nemzethűséget vizsgáló bizottság csak a férjét minősítette Voksbund-tagnak, őt nem, és részére, valamint 3 kiskorú gyermeke számára a házat és a 600 >-öl telket meghagyta, a FIB ennek ellenére azt elkobozta tőlük, és őket a házukból kidobta. 39 Anyósa, id. Tändl Antalné szintén arról számol be, hogy házát az életfogytiglanig tartó haszonélvezeti joga ellenére el kellett hagynia. Bár a szőlőt és a pincét elvileg meghagyták neki, de a pincekulcsot erőszakkal elvették tőle. 40 Özv. Greif Györgynétől jogtalanul vették el szőlőingatlanát, pincéjét, több bútorát és vagyontárgyát, holott ő sem Volksbund-tag sem támogató nem volt, magát az 1941-es népszámlálás során magyar nemzetiségűnek vallotta, és kitelepítés alá sem esett. Beszámol róla, hogy bútorait a lakásán megjelenő négy telepes, Bokros Sándor, Budai András, Hegyi Gyula (FIB jegyző) és Szeghalmi József (FIB elnök) vitték el. 41 Helycsinálás a telepeseknek Már korábban utaltunk arra, hogy a telepítések egyik meghatározó tényezője az ún. „magyar szempont", vagyis a zárt német tömbök fellazítása volt. A gyakorlatban ez úgy zajlott, hogy a települések lakosságának 5-10 %-át kitevő azon magyar telepeseket helyezték el a községekben, akik feladatul kapták, hogy helyet csináljanak az utánuk érkező újgazdáknak. Ezért támogatták a nagynyárádi Bot Barnabás, a Népgondozó Hivatal Telepítési Főosztályának körzetvezetőjének 1 ház, 1 hold szőlő, 5 hold föld, 1 pár ló és 5 hold legelőről szóló juttatási kérelmét: „annál is inkább, minek után Nagynyárád községben kevés telepes van és a németség egy része nagy súlyt helyez a FIB. munkáinak hátráltatására. " 42 A földigénylő bizottság ezután mindent megtett annak érdekében, hogy ez a helyzet megváltozzon és minél több földigénylőt telepítsen le a faluban a németség rovására. Az MFT-hoz sorra érkeztek a faluba történő letelepítési kérelmek. Skrianya István pécsi cipészmester ezért kérte letelepítését, mivel a német ajkú cipészek egyáltalán nem vagy csak nagyon drágán hajlandóak dolgozni az újgazdáknak, ellenben ő szívesen vállalná a telepes társai lábbelijeinek javítását. 43 Hasonló okokból kérvényezte letelepítését Horváth Péter cserdi cipészmester 44 , Tóth János pécsi pékmester 45 , Csaplár János püspökbólyi szíjártó 46 vagy Máté István pécsi kereskedő is. 47 Az is előfordult, hogy olyan újgazdák kérvényezték a Nagynyárádra történő áttelepítésüket, akik rendelkeztek már egy másik községbe való letelepedési engedéllyel, de onnan helyhiány miatt távozniuk kellett. így került Nagynyárádra Bikáiról hat telepes. 48 Szintén helyhiány miatt települt át a községbe Palotabozsokról egy délvidéki menekült 49 és Szederkényből öt újgazda is. 50 Ők 1946 decemberében érkeztek és a novemberben kitelepített német lakosság által visszahagyott házakat kapták meg. Az egy faluba került újgazdáknak nem csupán a helyi német lakossággal és a telepítő szervekkel volt konfliktusa, hanem olykor egymással is ellentétbe kerültek a különböző időpontban a köz38 Uo. 2272/1946. 39 Uo. 2688/1946. 40 Uo. 2687/1946. 41 Uo. 16 246/1946. Szembetűnő, hogy a telepesek főleg az özvegy vagy ideiglenesen egyedülálló asszonyok javait kobozták el, illetve rekvirálták tárgyaikat, azok tehetetlenségét és védekezésére való képtelenségét kihasználva. 42 Uo. 2575/1946, Megjegyzendő, hogy a FIB-nek ekkora már csak 3 tagja van a nyolcból, aki a német őslakossá got elvileg képviselte. 43 Uo. 9005/1946, 18 154/1947. Skrianya ekkor még nem, hanem 1947. szeptember 22-én kap letelepedési engedélyt, igaz, akkor már mint postamester. 44 Uo. 6782/1946. 45 Uo. 7178/1946. Uo. 8036/1946. 47 Uo. 8479/1946. 48 Uo. 15 812/1946. 49 Uo. 16 175/1946. 50 Uo. 16 443/1946.
