Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)

Gonda Gábor: Nagynyárád 1944-1948. Egy esettanulmány

földművelés színvonalát, a mezőgazdasági munkában járatlan nincstelen betelepülőktől. A kitelepítések megkezdése után a két párt úgy próbálta mentesíteni az érintetteket, hogy 5-6 éves párttagsági viszonyról szóló igazolásokkal látta el a kitelepítésre kötelezett személyeket. A politikai erőviszonyok Nagynyárádon Nagynyárádon - a németek által lakott falvakhoz hasonlóan - a Kisgazdapárt volt a legerősebb és a legnagyobb bázissal rendelkező politikai erő, a második legjelentősebb helyi pártszervezettel pedig a szociáldemokraták rendelkeztek. Mind a Kommunista Pártnak, mind pedig a Parasztpártnak ugyan alakultak helyi szervezetei, ezek azonban egészen a telepesek érkezéséig nem képviseltek számottevő politikai erőt. A telepesek megérkezése után a politikai erőviszonyok is megváltoztak a községben. Az újgazdák valamennyien a Kommunista Pártot erősítették.

32 A kisgazdák helyi képviselői illetve a Szociáldemokrata Párt tagjainak egy része teljesen visszaszorult, így pl. az újjáalakított KFIB-ban sem kaptak már helyet. Nagynyárád kapcsán is megállapítható hogy a különböző bizottságokban bár formálisan jelen voltak a Parasztpárt illetve a Szociáldemokrata Párt képviselői is, de lényegében a Kommunista Párt, és azoknak is a telepes tagjai voltak azok, akik már a döntéseket hozták. Visszásságok a földreform végrehajtása körül Nagynyárád viszonylatában is érvényesnek tekinthető az a megállapítás, mint a németek által lakott falvakra általában, hogy „a nagy önállósággal működő telepes földigénylő bizottságok is - tagjaik anyagi érdekeit szem előtt tartva - a nagyobb és szebb házak tulajdonosait költöztették ki, s valamennyi németre igen ellenségesen tekintettek."" A KFIB-ok elnökei - jelen esetben Szeghalmi József - „nem ismerték kellően a földreformtörvényt. Hatalmukkal sokszor vissza is éltek."

34 A telepesek szinte korlátlanul érvényesíthették önös érdekeiket, ami által az állami vagyon, a Nemzeti Földalap is csorbult. A zár alá vett ingatlanok vagyontárgyait rendszerint hiányosan leltározták, így az ingóságok gyakran szabad adás-vétel tárgyát képezték. „Nemcsak a nemzeti vagyon pusztult konkrétan az eljárással, hanem szubjektíven is igen káros volt. Az értékek relatitivizálódtak, lecsökkent a szorgos, tisztes munka becsülete, ami nem is csoda, hiszen ügyes akciókkal, jó kapcsolatokkal akár több német családnak az élete folyamán összegyűjtött értékeit is meg lehetett szerezni."

3S Gyakran a MFT korrekciós javaslataira is fittyet hánytak illetve olykor az internálási fenyegetések is hatástalanok maradtak, sőt néha még a telepesek fenyegetőztek pártjaikon és egyéb szervezeteiken keresztül. Az is megállapítható, hogy a telepeseket sokkal jobban vonzotta a német vagyon megszerzésének lehetősége, mint a felosztott nagybirtokra való település. „A volt nagybirtokra nagyon kevés telepes érkezett, hiszen ott csak földet kaphattak, házat, gazdasági felszerelést, tele kamrát és pincét nem. "

36 A telepesek és az általuk uralt földigénylő bizottság önkényeskedéseire a faluban is bőven találunk példát: Ifj. Konrád Györgyné (sz. Henczler Margit) panaszolta: annak ellenére, hogy férjétől, annak Volksbund-tagsága miatt 1939-től különváltan élt, és őt az igazolóbizottság sem Volksbundtagnak, sem támogatónak nem minősítette, sőt részére a közös házuk felét méltányosságból meghagyta, a házába a KFIB telepest telepített. Mikor fellebbezését a KFIB-hoz benyújtotta, azt egyszerűen olvasatlanul visszaadták neki.

37 Hartweg Péter és felesége Dittmayer Terézia a Megyei Földbirtokrendező Tanácshoz írt fellebbezésükben arról számolnak be, hogy a föligénylő bizottság annak ellenére elkobzásra ítélte birtokaikat, hogy a járási igazolóbizottság nemzethűség szempontjából - a férj 32 Megfigyelhető, hogy a telepesek érkezése után az MKP helyi szervezetét alapító helyi németek fokozatosan marginalizálódtak a pártban. 33 Cseresznyés, 1988: 243. p. 34 Füzes, 1990: 24. p. 35 Cseresznyés, 1988: 245. p. 36 Fehér, 1996. 159p. 37 BML BMF 7135/1945.