Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)
Halász Imre: Somogy turizmusáról „Az utas könyve" turisztikai kínálata alapján
falusi nyaralásra vágyó lakosainak." - olvashatjuk a harmadik kiadás előszavában. Már az első évben 12 624 vendéget fogadtak az OMVESZ bázisainak is tekintett falusi szálláshelyek, s ugyanebben az esztendőben (1935) 853 200 pengős árbevételt realizáltak. Később ez a szervezőmunka felerősödött, és 1940-re ez a forgalom elérte a 6,5 millió pengőt 12 : Év A „beszervezett falvak" száma Nyaralók száma Forgalmazott összeg (Pengő) 1935 127 12 624 853 200 1936 148 24 805 1 708 100 1937 168 37 280 3 120 330 1938 180 46 371 4 249 038 1939 252 69 038 6 455 891 A fél évtized tagadhatatlan eredménye volt, hogy 190 118 városi vendéget fogadtak a magyar falvak, és a nekilendülő falusi turizmus öt év alatt a „havi kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viccel" időszakában összesen 16 386 559 pengőt forgalmazott, - ahogy a könyv fogalmaz: „több mint tizenhat millió pengőt vezetett a népi tömegek gazdasági boldogulásának vérereibe." A falusi vendéglátás szervezői kezdetben gyakran kerültek szembe komoly, szinte megoldhatatlannak látszó problémával. Akadt olyan falu például, ahol nem sikerült a 15 padlós szobánál többet fellelni, és alig volt 20 olyan falu Magyarországon, amely strandfürdővel rendelkezett. A „közegészségügyi berendezések ellen a legtöbb faluban joggal emelhetett kifogásokat a városi igényekhez szokott nyaraló." u Mindez tömör jellemzője is a korabeli falusi viszonyoknak. A szervezőmunka eredményeként növekvő vendégszám egyértelmű pozitív hatással volt a falvak infrastrukturális fejlődésére. A szervezéssel egy időben fel kellett készíteni a leendő vendéglátókat is arra, hogy hogyan kell a vendéget fogadni. Ebben a munkában mérföldkőnek tekinthető a Magyar Királyi Balatoni Intéző Bizottság által 1934-ben megjelentetett kis könyvecske, „A falusi ventégkítás mestersége." 14 Ez egyaránt szólt a balatoni gazdáknak és a nem üdülőterületen fizetővendéglátással próbálkozóknak is. Időközben kiépült az OMVSZ szervezete is. A szövetség alapfeladata volt a belföldi vendégforgalom fellendítése, a „magyar vidék előkészítése, az általános idegenforgabmba való bekapcsolódására", továbbá a „magyar dolgozó társadalomnak a hazai nyaralók táborába való gyűjtése, részükre minél olcsóbb és jobb nyaralási lehetőségek biztosítása". Egyben megfogalmazódott a gazdasági cél is: .Általában a nyaralásra és üdülésre külföldön elkötött millióknak minél nagyobb összegben való visszatartásával, azoknak a magyar fürdők, üdülőhelyek és falvakba való juttatása." Ma már elmondhatjuk, hogy a helyes - s mint az előbbiekben láttuk -, eredményes, cél kicsit módosításra szorult, hiszen a falusi üdülés elsősorban az alacsonyabb jövedelmű városi lakosság kikapcsolódását szolgálta. A korabeli falusi vendéglátó helyekre - tudtunkkal - csak elvétve jutott el olyan utas, ki egyébként megengedhette magának a külföldi nyaralást. Ezek az utasok elsősorban a szintén a két világháború között kibontakozó autós turizmusban részt vevők voltak, kik elsősorban fogadókban szálltak meg ott, ahoLxájuk esteledett. Jelentősebb szabad rendelkezésű jövedelemmel bírók falusi turizmusban való részvételéről mindez ideig nem kerültek elő adatok. A szövetség központi irodája Budapesten, a II. kerületi Hunyadi János u. 1. szám alatt volt, s a központ rövidesen valamennyi megyében - a visszacsatolt területeket is beleértve - létrehozta az OMVESZ Vármegyei Osztályigazgatóságait. Sok város ezzel párhuzamosan vagy létrehozta saját idegenforgalmi hivatalát vagy valamelyik városi alkalmazott feladatkörévé tette az idegenforgalommal kapcsolatos tájékoztatást és ügyintézést, s miután elsődleges feladatuk az érdeklődők tájékoztatása volt, nyugodtan nevezhetjük ezt a szervezetet a tourinform irodák két világháború közti előfutárai12 Az utas könyve, IV. p. 13 uo. 14 Sági Ernő Miklós: A falusi vendéglátás mestersége.. Bp., 1934. M. kir. Balatoni Intéző Bizottság 56 p. 220
