Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)
Vonyó Anita: Kaposvár ivóvíz-ellátásának problémái a 19-20. század fordulóján (1892-1906)
KAPOSVÁR IVÓVÍZ-ELLÁTÁSÁNAK PROBLÉMÁI A 19-20. SZÁZAD FORDULÓJÁN (1892-1906) VONYÓ ANITA Kaposvár fejlődése a 19. század utolsó harmadában dinamikus lendületet vett: az urbanizációt tekintve az addig alacsony szinten álló település fokozatosan alakította ki egy erőteljes agrártradíciókkal bíró megyeszékhely arculatát. A modern értelemben vett városiasodás jele volt Kaposvárnak az országos vasúthálózatba történő bekapcsolódása, a rendezett tanácsú város státuszának megszerzése, az elsősorban mezőgazdasági termékek feldolgozására épülő ipar elterjedése, a településszerkezet városias arculatának előtérbe kerülése, illetve a népesség számának növekedése. A 19. század második felétől egyre nagyobb problémát jelentett a város növekvő számú lakosságának, és a közintézményeknek egészséges ivóvízzel történő ellátása. A város terjeszkedése és a lakosság számának növekedése időszerűvé tették a hagyományos vízellátás felszámolását, átalakítását. A lakosság egészséges és megfelelő mennyiségű ivóvízzel történő ellátásának problémája az 1890-es évek elejére egyre sürgetőbb megoldást követelt. Az ivóvíz kérdésének egyik legmeghatározóbb harcosa Somogy vármegye tiszti főorvosa, Szaplonczay Manó volt. 1892-ben levelet intézett Somogy vármegye alispánjához, melyben a következőkre hívta fel a közélet vezetőinek figyelmét: „Kaposvárott általában, különösen a nyári hónapokban nagy vízhiány szokott uralkodni, ami a közegészségügyi viszonyokra igen hátrányos. Jelesen baj ez a középületeknek, úgy mint a megyei közkórház, a (megyei)székház és a katonai laktanya tekintetében, mely utóbbinál 8 kút van, de ezek a két zászlóaljnak megkívánható ivóvizet is alig képesek födözni"' Kaposvár lakosságának vízellátásáról korszakunkban a talajvízből 2 táplálkozó ásott kutak gondoskodtak. A csatornázottság hiánya miatt a szennyeződésre rendkívül érzékeny talajvízkutak gyakorta váltak fertőzések gócaivá. A város vezetésének a vízellátás minőségi problémáin túl a mennyiségi kérdések megoldatlanságával is szembe kellett néznie. Aszályos nyarakon ugyanis gyakorta előfordult, hogy ezek a vízforrások egyszerűen elapadtak, lehetetlenné téve a megyeszékhely ivóvízigényeinek kielégítését. A tarthatatlan állapotokról a már idézett Szaplonczay Manó így írt: „...A jó közegészségügyhöz ma már a köztisztaság egymagában nem elegendő, hanem létesíteni kell mindazon dolgokat, melyek az emberi egészségnek fenntartásához múlhatatlanul szükségesek. Jól tudjuk, hogy a legfőbb kellékek: a tiszta levegő és egészséges ivóvíz... Általában nem lehet megengedni azt, hogy egy város vízzel való ellátására a tulajdon talajvizét használja fel. De nemcsak az ivásra szolgáló víznek, hanem a házi szükségletekhez szükséges víznek is lisztának, az egészségre veszélyes anyagoktól mentesnek kell lenni... Kaposvárnak talaja ma már a legnagyobb mérvben fertőzött, amit a kútvizek vegyelemzése legbiztosabban mutat. 3 Szaplonczay csakúgy, mint a korszak többi - az ivóvíz kérdés megoldásával foglalkozó - szakembere felismerte, hogy a megyeszékhely vízellátási gondjain artézi kutak fúrásával lehet enyhíteni. E víznyerési módszer korántsem a 19. század találmánya volt, holott hazánkban csak ekkoriban kezdett elterjedni. Egyiptomban és Kínában már az ókorban is létesítettek rétegvizeket 4 megcsapoló kutakat. Európában erre 1126-ban került sor először, a franciaországi Artois tartományban, a lille-i kolostor udvarán. A nyomás hatására felemelkedő rétegvizeket innen nevezik artézi vizeknek. Jóllehet az első rétegvíz kutat már 1830-ban megnyitották a dunántúli Ugodon, az artézi víz nagyarányú hasz1 Somogy Megyei Levéltár (a továbbiakban: SML). Somogy vármegye alispánjának iratok (továbbiakban: alispáni.) 1110/1916. 2 Talajvíz: A felszínhez legközelebb eső, a legfelső vízzáró réteg felett elhelyezkedő víz. 3 Szaplonczay Manó: Kaposvár város ivóvíz kérdése. Kaposvár, 1898., 3-10. p. 4 Rétegvíz: Két vízzáró réteg között elhelyezkedő víz. Artézi víz: Nyomás alatt álló rétegvíz, amely a vízzáró rétegek közötti víztartó rétegben helyezkedik el a felszín alatt különböző mélységben.
