Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 36. (Kaposvár, 2005)
Vonyó Anita: Kaposvár ivóvíz-ellátásának problémái a 19-20. század fordulóján (1892-1906)
nosítása Zsigmondy Vilmos 5 és Béla 6 feltáró munkásságával kezdődött meg az 1860-as években. Első artézi kútjainkat a budapesti Városligetben és a Margitszigeten fúrták, majd a század utolsó harmadában országszerte - különösen az Alföld területén - elterjedtté vált a víznyerés ezen módszere. 7 A rétegvíz felszínre emelése artézi kutak által azért volt nagy jelentőségű, mert a felszín alatti vizek e típusa sokkal tisztább és egészségesebb ivóvizet szolgáltatott, mint a talajvíz szintjébe fúrt kutak. Kis lépésekkel előre Az országban zajló változásokhoz hasonlóan, 1892-től kezdődően Kaposváron is a figyelem középpontjába került az artézi kutak fúratásának kérdése. Szaplonczay Manó már idézett levelében a városi ivóvízellátás egyik legnagyobb hiányosságát a katonai laktanya példáján keresztül igyekezett érzékeltetni. Felvetése nyomán a létesítmény parancsnoka is nyomatékot adott abbéli nézetének, miszerint a kaszárnya nehézségeit csakis artézi kút fúrásával lehet megoldani. Tarthatatlannak tartotta ugyanis azt a gyakorta alkalmazott eljárást, melynek során a legénység ellátásához szükséges ivóvizet alkalmanként magánházak kútjaiból tudták csak fedezni. A lakosság is élénken tiltakozott az eljárás ellen, és kútjaikról leszerelték a víz kiemelésére alkalmas eszközöket. A konfliktus tehát kiéleződni látszott a katonaság és a város lakói között. A kérdés megoldását még inkább elodázhatatlanná tette az a tény, hogy a laktanya területén nem állt rendelkezésre egy esetleges tűzvész eloltásához szükséges vízmennyiség. Ez pedig már nemcsak a laktanyára, de az egész városra nézve veszélyforrást jelentett. 8 A városi tüzérlaktanya mellett a kaposvári vízellátás másik gyenge láncszemét a megyei közkórház jelentette. Az igazgató főorvos, Szigeti Gyula János azzal a panasszal állt a megyei vezetés elé, hogy a kórház területén levő fúrt kutak csekély mennyiségű és rossz minőségű vizet szolgáltatnak, ami az intézmény legfőbb feladatát - a gyógyítást - tekintve megengedhetetlen. 9 Tallián Gyula alispán, a laktanyaparancsnok, a kórházigazgató és más hivatalos személyek nyomására, 1893 áprilisában kéréssel fordult a földművelésügyi miniszterhez, hogy „...méltóztassék tudomással bírni azon bajokról, melyek a Kaposvárott uralkodó állandó vízhiány miatt fennforognak. .. A megye tulajdonát képező Kaposvárott levő középületek, úgy mint a közkórház, a katonai laktanya és csapatkórház, a főgimnázium épület és a vármegyei székháznak kellő mennyiségű jó ivóvízzel való mielőbbi ellátása napról napra égetőbb szükséggé válván, legcélravezetőbbnek látszik a megyei közkórháznál, mint amely a felsorolt középületek közül a legmagasabb ponton fekszik, egy 5 Zsigmondy Vilmos bányamérnök 1821-ben született Pozsonyban. A Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémián végzett 1842-ben, majd a kincstári bányaigazgatóságon dolgozott. 1846-tól a resicai kőszénbánya gondnoka volt. A szabadságharc alatti fegyver- és lőszergyártásért börtönbüntetésre ítélték. 1850-es szabadulása után Sándor Móric gróf Anna-völgyi szénbányáját irányította, majd 1860-ban bányaügynöki irodát nyitott Pesten. Ekkor kezdett hévforrásokkal foglalkozni. Eredményes harkányi és Margit-szigeti mélyfúrásai után artézi kutakat fúrt, melyek közül legjelentősebb a csaknem 1000 méter mélységű, 1868-as létesítésű városligeti objektum. Zsigmondy Vilmos a magyarországi geotermikus kutatások úttörője, a szakma magyar műszaki nyelvezetének megteremtője, az MTA tagja volt. 1888-ban hunyt el Budapesten. 6 Zsigmondy Béla gépészmérnök 1848-ban született Pesten. Középiskolai tanulmányait a pesti Evangélikus Főgimnáziumban végezte, majd az osztrák államvasutak műhelyében folytatott gyakorlatok után a zürichi egyetemen gépészmérnöki diplomát szerzett 1870-ben. Hazatérését követően társult nagybátyjával, Zsigmondy Vilmossal, akinek halála után ő készítette hazánkban a legtöbb alföldi város vízellátásához szükséges artézi kutat. E munkáival hazánk legkitűnőbb mélyfúró mérnöke lett. Érdeme, hogy az 500 méternél mélyebb fúrások közben felmerülő műszaki nehézségekre megoldást talált. 1894-től kezdve tevékenységi körét folyami hidak pilléreinek építésével bővítette. Több tisztséget is betöltött a Magyar Mérnök- és Építészegyletben. Budapesten hunyt el 1916-ban. 7 1892 novemberében a magyar királyi földművelésügyi miniszter valamennyi törvényhatóság részére eljuttatott egy körrendeletet, melyben javaslatot tett a települések egészséges ivóvízzel való ellátása érdekében artézi kutak fúrására. Az így eljáró települések számára geológiai és műszaki segítséget helyezett kilátásba. 3 SML alispáni 1110/1916. 9 Uo.
