Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 34-35. (Kaposvár, 2004)

G. Jáger Márta: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Somogy vármegyében (1848-1849)

A hangsúly valójában itt a „ törvényes küldöttség "-en volt, hiszen mint a korábbiakban láttuk, a Noszlopyval szemben felhozott vádak egyike éppen ezt vonta kétségbe. Ezért jelölés helyett Kiss János fajszi plébános „ a követ választás ezen alakja ellen óvást tett" arra hivatkozva, hogy „ezen követválasztás a törvényben meghatározott mód mellőzésével lévén megtartva. " A jegyzőkönyvben ugyan nincs részletezve az óvás oka, de mint Hunkár vizsgálata is megállapította, a törvény szerint a választási ügyekben illetékes középponti választmány lett volna jogosult a bizottság tagjait kinevezni, e helyett közvetlenül a megyei bizottmány határozott a kérdésben, Noszlopy Gáspár kormánybiztos elnökletével. A törvényes útnak azonban más akadálya is lehetett. A középponti választmány elnöke ugyanis jogszerűen még mindig az a Mérey József volt, aki 1848 nyarától a vármegye alispáni tisztét is betöltötte. Állásából első ízben a császári megszállás idején mozdították el, de Noszlopy a vármegye felszabadítását követően sem helyezte vissza alispáni székébe, hanem teljes tisztújítást tartott. A méltatlan eljárás ellen Mérey, mint „törvényes alispán" a miniszterelnökhöz és a belügyminiszterhez küldött levelében tiltakozott.

79 Valószínűleg ez is oka lehetett, hogy Noszlopy nem a törvényes utat választotta, és a középponti választmányt kihagyta a választási előkészületekből. A választási jegyzőkönyv tanúsága szerint az óvásra Noszlopy hívei nevében Nagy Sándor jádi választópolgár ellenóvást jelentett be. Minden bizonnyal ő lehetett az a jádi polgár, akinek a szónoklatáról Noszlopy Antal előbb említett önéletrajzában olyan elismerően nyilatkozott, miközben sajnálkozva jegyezte meg, hogy nevét elfelejtette megörökíteni. A másik szónok, az előzőekben idézett Jakab István nem tagadta, hogy történt némi, de törvénytelennek azért mégsem nevezhető szabálytalanság. Am ezt a rendkívüli helyzettel magyarázta, mondván: „a reánk nehezülő háborúi nyomorok, különösen a megye azon szomorú állása, hogy a több felül beütni törekvő ellenség pusztító dühétől kelletik rettegni, oly rendkívüli helyezet, melyben elvileg bármely, kivált sürgető dologban kisebb tekintetű szabálytalanságok a törvénytelenség bélyegét korán sem vonhatják magokra. "

80 Véleménye szerint a törvénytelenséget a nép bizalmának eltorzításában, mi több kijátszásában kell keresni inkább. Ezután Noszlopy Gáspárt, Somogy megye kormánybiztosát ajánlotta a népnek követül, „mely ajánlást a választó tömeg Noszlopy Gáspár nevének harsogtatásával párosult kiáltozása követé". A lárma lecsendesüléskor az óvás és ellenóvás jegyzőkönyvi kimondása után az elnök ismételten felszólította a jelenlévőket, hogy másik egyénre van-e ajánlás, „melyre senki sem lépvén elő, a jelen volt nagyszámú választópolgárok akarata egyhangúlag Noszlopy Gáspárban összpontosult". Az elnök kérdésére, hogy szavazni akarnak-e, a szavazást senki nem kívánta, ezért Noszlopy Gáspár országgyűlési követté választása elnökileg kikiáltatott. Nem tudhatjuk, hogy Hunkár jóslata beteljesült-e, miszerint az országgyűlés nem fogja jóváhagyni a „törvénytelen" választást. Tény, hogy Noszlopy Gáspár mandátumát a képviselőház nem igazolta, mert nem is állt módjában. A választásról szóló jelentést és a választási jegyzőkönyv mindhárom példányát az 1849. július 9-ei megyei bizottmányi ülésre terjesztette be a bizottság. A bizottmányi jegyzőkönyvben szűkszavúan csak ennyi áll: „Nagy Lajos elnök és Babotsay Pál jegyző - a lengyeltóti kerületi követválasztásnak eredményéről nevezett jegyzőkönyvet beadván 3 példányokban. Tudományul szolgál. "

8I A bizottmányi iratok között a választási jegyzőkönyv mindhárom példánya a levéltárba került, vagyis Noszlopy Gáspárnak sem adták át az őt megillető példányt, tehát mandátumának igazolására nem is nyújthatta be azt a képviselőháznak. Nem tudjuk az okát, miért zárta le az ügyet további intézkedés nélkül a megyei bizottmány. Talán azért, mert valóban kétségek merültek fel a választás törvényességét illetően, vagy mindössze „csak" annyi történt, hogy az esemé79 MOL Belügyminisztérium. Közigazgatási osztály 1849: 1914. Mérey a levelet Bárdról küldte, 1849. máj. 14-én. 80 SML Közig. Bizottm. jkv. 1849: 199. 81 Uo.