Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 34-35. (Kaposvár, 2004)

G. Jáger Márta: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Somogy vármegyében (1848-1849)

vonatkozóan fenntartotta: „Politikai jogélvezetet azoktól, kik annak eddig gyakorlatában voltak, elvenni a jelen országgyűlés hivatásának nem erezhetvén, mindazok, akik a megyékben és a szabad kerületekben az országgyűlési követek választásában eddig szavazattal bírtak, e jog gyakorlatában ezennel meghagyatnak."

11 Ez nemcsak a nemesekre, hanem a szabad királyi városok polgáraira is vonatkozott. „Szabadelvűségénél fogva minden más európai országbeli törvényeket meghalad

n% — írta a magyar választójogi törvényről a radikális Márczius Tizenötödike c. lap, noha az - természetesen - a választói jogosultságnak korlátokat is állított.'Választópolgár, valláskülönbség nélkül, az a férfi lehetett, aki az országon belül született, vagy honosíttatott, 20 évesnél idősebb, atyai, gyámi, vagy gazdái hatalom, illetve büntetés terhe alatt nem állt. A „valláskülönbség nélküliség" azonban csak a törvényesen bevett vallásokra (római katolikus, református, evangélikus, görögkeleti, unitárius) vonatkozott. Az említett feltételek mellett a törvény vagyoni, illetve foglalkozásbeli cenzust is meghatározott: a rendezett tanácsú községekben (városokban, mezővárosokban) 300 pengő forint értékű házat, vagy földet, egyéb községekben legalább negyed telket, vagy hasonló méretű birtokot kizárólagos tulajdonként birtokolnak, vagy saját műhellyel rendelkező kereskedők, gyárosok, illetve legalább egy segéddel dolgozó kézművesek, s ezen felül mindazok, akiknek földbirtokukból vagy tőkéjükből 100 pengő forint évi jövedelem származott. Jövedelemre való tekintet nélkül választásra jogosultak a nem nemes (honorácior) „tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, académiai művészek, tanárok, a magyar tudós társaság tagjai, gyógyszerészek, lelkészek, segédlelkészek, községi jegyzők és iskolatanítók, azon választókerületben, melyben állandó lakásuk van."

19 A törvény nemcsak az aktív, hanem a passzív választójogot is bevezette, s az említett feltételeken túl csak az a férfi volt népképviselőnek választható, aki 24. életévét betöltötte és a magyar nyelvet bírta. A törvényhozás nyelve egyedül a magyar volt. A törvénynek volt még egy, az adott korban nem meglepő sajátossága: nem biztosított választójogot a nők számára.

20 A választások lebonyolítására kevés idő állt rendelkezésre, hiszen az országgyűlés megnyitásának határnapját a nádor 1848. július 2-ára tűzte ki.

21 A megyei bizottmány a megalakulását követő május 2-ai ülésén a legfontosabb teendői közé sorolta a választások előkészítését. Mivel a népességre vonatkozóan pontos statisztikai kimutatás ekkor még nem készült el, a törvény a követek számát a „népszám, a terület és a közgazdászati tekintetek alapjára tett aránylagos felosztással" állapította meg

22

. Valószínűleg a számítások esetlegessége adott lehetőséget arra, hogy az eredetileg tervezett hat követtel szemben a törvény végül nyolc képviselő választását tette lehetővé Somogy megyében. A mandátumok számának növekedése talán köszönhetően Madarász Lászlónak is, aki részt vett a törvény előkészítésében, és később visszaemlékezésében beszámolt erről.

23 Ugyanakkor, ha tekintetbe vesszük, hogy a korabeli statisztika szerint a megyék nagyságrendjében Somogy megye országosan a tizedik helyet foglalta el,

24 a nyolc képviselői mandátum nem látszik túlzónak. Ennél több képviselőt összesen egyébként tizenkét vármegye választhatott.

25 Viszonyítva a rendi országgyűlésekhez - ahova a vármegye csak két követet küldhetett jelentős változás történt tehát a követek számában is. Másik lényeges különbség az volt, hogy az áprilisi törvények megszüntették a vármegyék követutasítási jogát. Somogy vármegye nemesi 17 1848. évi V. tc. l.§. 18 Idézi Csizmadia, i. m. 63. p. 19 1848. évi V. tc. 2. §. 20 Az I. világháború végéig ez Európa minden államában így volt. 21 A nádor az országgyűlés határnapját a király szökése miatt, a minisztertanács döntése értelmében május 20-án tűzte ki. Ld. erről SML Közig. Bizottm. jkv. 1848: 212. (máj. 29.) 22 1848. évi V. tc. 5.§. 23 MOL R. 131. Madarász László 1837-1900. Madarász László Emlékirata 13. p. 24 Palugyai Imre: Megye statisztika Dunán innen és Dunán túli megyékben és szabad kerületekben. Pest, 1848. 178. p. 25 Ld.1848. évi V. tc. 5. §.