Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 34-35. (Kaposvár, 2004)

G. Jáger Márta: Az országgyűlési népképviselet kezdetei Somogy vármegyében (1848-1849)

közgyűlése azonban e téren is haladó nézeteket vallott. Az utolsó rendi országgyűlésre kiadott követutasítások egyik pontjában kifejtették, hogy a részletes utasítások gátolhatják a követek munkáját, és veszélyeztethetik a tanácskozás eredményességét. A somogyi rendek ezért úgy tartották célszerűnek, hogy minden tárgyban csak az elveket mondják ki, „kijelölvén az irányt, a többit a követekre és az országos tanácskozásra kell bízni"

26 Ugyanakkor az 1848 januárjában tartott közgyűlésen azt is szükségesnek látták jegyzőkönyvben rögzíteni, „hogy a választó polgárság jogai közé tartozzék a követutasítás készítés, mert cáfolhatatlan alkotmányos elv, hogy a követutasítást más, mint a választók, nem adhatják."

21 Az országos tárgyakkal foglalkozó megyei választmány már említett 1848. április 26-ai ülésén előzetesen javaslatot tett a választási főhelyekre, úgy, mint: Kaposvárra, Csurgóra, Szigetvárra, Nagyatádra, Marcalira, Igáira, Somogyvárra, Kötésére. A megyei bizottmány ennek ellenére az utóbbi három település helyett Tabot, Lengyeltótit és Szilt jelölte ki. A megyei bizottmány első ülésén, május 2-án megválasztották a választás „vezérletére rendelt középponti választmány" tagjait is, amelyben valamennyi választókerület „kellően" képviseltette magát (ld. 1. sz. melléklet). A választmány a törvény értelmében közvetlenül a belügyminiszterrel állt kapcsolatban, jelentéseit és az ülésekről készült jegyzőkönyveket köteles volt közvetlenül a tárcának megküldeni. A kilencvenkét főt számláló testület elnöke Mérey József másodalispán, jegyzője pedig Kozma Sándor lett. A bizottmány elrendelte, hogy a központi választmány névsorát és a választókerületekhez tartozó helységek felosztását 400 példányban ki kell nyomtatni, majd a főés alszolgabíróknak kellett szétküldeni a megyében.

28 Mivel az országgyűlés két kamarás szerkezete a törvény értelmében nem változott, szükségesnek bizonyult a főrendiház jogosult tagjainak számbavétele is. A belügyminiszter rendeletére a bizottmány május 25-ei ülésén az első alispán feladatává tette, hogy az országgyűlési szavazattal rendelkező „megyebeli mágnások névjegyzékének felterjesztéséről hét nap leforgása alatt intézkedjen."

2i) (ld. 3. sz melléklet) A kormány fontosnak tartotta, hogy a választókerületek felosztása a megyékben a törvény előírásai szerint a népesség számára, valamint a lakhelyen kívül szavazók könnyebbségére történjen. Valószínűleg e téren több hiányosságot tapasztaltak, ezért Szemere belügyminiszter körlevélben utasította a vármegyéket, hogy a választókerületek térképét készíttessék el a népességi és nyelvi adatok feltüntetésével. Mivel a munka elvégzésére mindössze két hét állt rendelkezésre, költséges új térképek készítése helyett csupán azt kérte, hogy a már meglévő térképet másolják le, úgy, hogy „a kerületek egymástól külön színekkel megkülönböztessenek, a községekben divatozó nyelv és a kerületekben a népesség számát" tüntessék fel. A megyei bizottmány május 25-ei ülésén intézkedett a térkép elkészítéséről és felterjesztéséről, de az adatait nem ismerjük.

30 Ugyancsak az országgyűlési választások előkészületei miatt vált sürgőssé, hogy a közigazgatási változások sorában a megye két legjelentősebb mezővárosát, Kaposvárt és Szigetvárt 26 SML Kgy. jkv. 1847. okt. 18: 3531. Idézi: G. Jáger Márta: „Kupa maradékai..." i.m. 87. p. 27 SML Kgy. jkv. 1848: 31. (jan. 25.) 28 SML Közig. Bizottm. jkv. 1848: 2. (máj. 2.). A nyomtatványok Knezevich nyomdájában készültek. Ld. SML. Plakátgyűjtemény 1848-1849. Hivatalos értesítés Somogy megyei középponti választmánynak rendeletébül. Kaposvár, 1848. máj. 4. 29 SML Közig. Bizottm. jkv. 1848: 202. (máj. 25.). A mágnások névjegyzékét ld. MOL. 1848-1849. Belügym. Közösen kezelt általános ir. 1848: 3025, 3029. A névjegyzéket közreadjuk a Mellékletekben. 30 SML Közig. Bizottm. Ir. 1848: 203. (máj. 25.) A térkép a Belügyminisztérium iratai között nem található, mert fel sem terjesztették. Az 1848. november 2-án tartott bizottmányi ülés jegyzőkönyve (1883. sz.) szerint a térkép még el sem készült: az „első alispán úr a térképet lemásoltatni s a nép s nyelv iránti adatokkal a belügyminiszterhez felterjesztetni tartozván." A vármegye egyébként már 1848 februárjában döntést hozott a „megyei régi térkép rectificatioja, kiigazítása, és az új földabrosz elkészítése iránt" (Közgy. jkv. 1848. febr. 1. 267.), de novemberig ebben sem történt intézkedés. Valószínű, hogy Vörös László mérnök ezt követően kapott megbízást egy új megyei térkép elkészítésére, amely az itt előírt népességi adatokat is tartalmazza. A „Rajzképet" 1850-ben adták ki. A térkép adatait ismerteti Szita László: Somogy megyei nemzetiségek településtörténete a XVIII-XIX. században, szám. Kaposvár, 1993. 119-122. p. Somogyi Almanach 52.