Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)
Kaposi Zoltán: Egy középbirtokosi família 100 éve Somogy vármegyében (A Somssich-család felemelkedése)
hogy Somssich János 1841 körül - már korántsem fiatalon, mintegy 57 évesen - visszatért a megyébe, s 1842-ben megvásárolta az 1834-ben elhunyt nagy tekintélyű verebi Végh István tanácsos Johanna nevű leányától a Babócsa környéki kiterjedt uradalmat, aminek tartozéka volt Rinyaújnép és Somogyaracs, valamint a Szigetvártól északnyugatra lévő patosfai birtok. 60 A babócsai uradalom kiterjedése 15 022 holdnyi volt ekkor, amelynek csaknem 60 százaléka volt urasági terület. Különösen emelte ekkor még néhány évig a birtok értékét, hogy Babócsa népes mezőváros volt, vásártartási joggal. Közlekedés szempontjából is jó helyen feküdt, hiszen a Drávától északra mintegy 10 km-re található a falu, s rajta feküdt azon a viszonylag fontos kereskedelmi útvonalon, amely Eszék irányából Kanizsán át a stájer területek illetve Bécs felé haladt. Mutatja a település súlyát az is, hogy a vidéket is babócsai járásnak hívták ebben a korban. A gróf Somssich-család helybenlakását megkönnyítette, hogy Babócsán már állt egy kastélyszerű épület, amit a századforduló után, hozzávetőlegesen az 1820-as években a Végh-família egyik tagja építtetett. 61 Két évvel később jutott hozzá gróf Somssich János a babócsai uradalomtól északra mintegy 20 km-re található bodviczai-kivadári birtokhoz, amely uradalom aztán az egész Somssich-família másik (a sárdi és a mikéi mellett) mértékadó gazdaságává és központjává fejlődött néhány évtized alatt. A kivadári birtok korábban a Jankovics és báró Pongrácz-famíIiák földje volt. Bodviczán is állt egy nagyobb méretű kúria, amely még a korábbi birtokos, a gróf Niczky-család által emeltetett, ami lehetővé tette a család egyes tagjainak odaköltözését. A bodviczai-kivadári uradalom 5466 hold allodiális föld mellett mindösszesen 1143 hold úrbéres földdel bírt, s ez az egyenetlen megoszlás a majorsági gazdálkodás számára különösen jó lehetőséget adott. 62 Lényeges volt a babócsai és a kivadári birtok földrajzi elhelyezkedése is, hiszen ez egy hosszú észak-déli földsávot biztosított Somogy megyében a család számára. Ez a terület a szabási Rinya vízgyűjtője, amely folyó Nagyatád mellett érintette Kivadári, Bodviczát, majd Babócsa felé délre folyt tovább, s a mezőváros alatt szakadt a Drávába. Délről és keletről hatalmas Széchényi-birtokok, nyugaton a Festetics-féle csurgói uradalom földjei határolták a Somssich-uradalmat, míg északon az egyre nagyobb somogyi befolyáshoz jutó Czindery László által bírt nagyatádi birtoktest szegélyezte azt. Ez az árutermelés szempontjából is jól jött, hiszen Nagyatád nemcsak gazdaságáról volt híres, hanem viszonylag nagyobb fogyasztó közönség is lakta. Elképzelhető, hogy a birtokot gróf Somssich János már gyermekeinek kívánta biztosítani. Erre utal, hogy elsőszülött fiának, Adolfnak első három gyermeke még Sternbergben született, a többi viszont már Babócsán látta meg a napvilágot. Hozzátesszük még, hogy vannak olyan adataink is, miszerint a bodviczai-kivadári birtoktestet már Somssich Adolf gróf, és nem Somssich János vette meg). Tény azonban, hogy a babócsai és a kivadári birtokok megszerzésével a gróf Somssich János-féle ág Somogyban 21 631 holdas birtokhoz jutott, vagyis az ifjabb Somssich Antal-féle-ág leszármazottai együttesen a kezdeti mintegy 14 000 holdas birtokot mintegy 26 000 holdra növelték egy generáció alatt, s mellé grófi címet is szereztek. Nem kevésbé fontos a megszerzett társadalmi tőke sem: a birodalmi jellegű családi kapcsolatrendszer, prágai, sternbergi rokonság, hivatali lehetőségek, bécsi lakás stb. mind növelhette a család ezen ágának lehetőségeit, befolyását. 2. A köznemesi ág. A másik családi leszármazási alapágon a Somssich József és Ürményi Mária házasságából származó gyermekek biztosították tovább a família terjeszkedését. Ott 60 Ugyanott: 9. p. 61 Kaposi Zoltán: Földesúri épületek Somogyban a 18-19. században. In: Mágnások, birtokosok, címerlevelesek. Debrecen, 1997. 261-273. p.; Lásd még: Babócsa története. Babócsa, 1990. 356. p. 62 SML. Cons. Poss. 1840.
