Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Kaposi Zoltán: Egy középbirtokosi família 100 éve Somogy vármegyében (A Somssich-család felemelkedése)

hagytuk el az ág bemutatását, amikor a két fiú, Miklós és Pongrác örökölték apjuk birtokait. Az ezen az ágon is későn született testvérek kétszer is megosztoztak az örökölt földeken. Először 1808-ban, amikor is a fiatalabb fivér, a mindössze 20 éves Pongrác kényszerítette ki a divisiót. Előre szétosztották két részre a területet, és sorsolás útján döntötték el a birtokok hovakerülésének kérdését. Ránk maradt az osztozkodás irataiból egy terjedelmes forrástöredék, amely pontosan leírja a két félnek juttatott birtokrészeket.

63 A jószágokat két részre osztották. Az „első rátához" tartozott Sárd mezőváros, az egész simonfai helység, a nagybajomi részporció együtt a lóki, koroknyai, lencseni, kaki, balogdi és a szentkirályi pusztával, amelyek együttesen - holdját 1200 négyszögöllel számítva - 10 413 magyar holdat tettek ki. Ám ehhez hozzájött még 739 hold haszontalan „homok és vízállás", ezt az átlagos földekhez hasonlítva 200 holdnak vették, így együtt 10 613 holdat tett ki a sárdi központú uradalom. A „másik rátához" tartozott a mikéi birtok Inakod pusztával, a gigei fél helység, az ormándhidai zalai puszta egészében, valamint a bessenyői rész, az ún. „ Zselici pusztákban " pedig Zsipfalván, Csókakőn, Szerászlón, Szentimrén, illetve Szilvásszentmártonban kisebb földterületek, és ide csatolták a „kis bajomi helységben, Anyánk által szerzett csákányi rész porció"'-t is, aminek együttes területe 11719 holdat tett ki, ehhez haszontalan földként még 35 hold jött hozzá, amit az előző elszámolási kulcs szerint 10 holdnak tekintettek, vagyis a második részbirtok 11 729 holdnyi volt összesen. Látható, hogy ez a második részbirtok jóval nagyobb az előzőnél, a különbség: 1116 hold, aminek fele 558 hold. Megegyeztek, hogy akinek a nagyobb föld jut, az a másiknak holdjától 50 rénes forintot fog fizetni. Felmerült a kisbajomi birtok szétosztásának a gondolata is, ám végül is más módszerhez folyamodtak, mivel ebben az esetben a ritkábban lakott második birtokegység jobbágyi (vagyis munka) erő nélkül maradt volna. Mint azt már említettük, a két testvér kisorsolta egymás között a birtokok további tulajdonjogát. A „nyílvonás" alkalmával Pongrác húzott először, mégis megkárosítva érezte a későbbiekben magát a neki jutott osztályrésszel, pedig a déli területek voltak a nagyobbak. Szövetkezve nagybátyjával, Ürményi József országbíróval, elérte a második „atyafiságos osztályos egyezséget", így 1812-ben korrigálták az 1808-as szerződést.

64 Egy 1813-as felméréséből kiderül, hogy Simonfa település volt az osztozkodás tárgya, amit ekkor kettéosztottak.

65 Simonfa azért lehetett fontos Somssich Pongrácnak, mert jelentősebb úrbéres népességgel rendelkezett, s nem esett messze a mikéi központú birtoktól, főleg annak északi területeitől, így könnyen lehetett a munkaerőt mobilizálni. Ezt az is alátámasztja, hogy a több mint 2200 holdas határral rendelkező Simonfán alig volt allodiális föld, a két testvér mindössze 30-30 hold urasági földdel rendelkezett ebben a faluban. A két testvérnek kellett rendelkeznie a családi könyvgyűjteményről is. Érdemes megemlítenünk, hogy az intézményesülő könyvtárak mellett (Somogyban Festetics Lajos adománya rakta le a későbbi megyei könyvtár alapjait) továbbra is fontosak voltak a magán-könyvgyűjtemények, amelyek között már a 18. században is jelentős állományok alakultak ki. A Somssich-családnak is igen szép gyűjteménye alakult ki a 18. század végére. A gyűjtemény alapjait még a 18. század közepén Somssich Antal rakta le, amit aztán a század második felében elsőszülött fia, a már említett költő Lázár bővített ki. Somssich Lázár utód nélkül halt meg, birtokai és vagyonának maradékai visszaszálltak Miklósra és Pongrácra, így könyvtára is az ő kezükbe került. Az állomány 1816-os összeírása szerint 510 mű 671 kötetben szerepelt a listán, döntően 18. századi kiadásúak voltak az alkotások, de volt köztük 7 darab 16. századi, 63 SML. Somssich-család levéltára (szarkavári). Vegyes összeírások. 1795-1935. 1808. Divisio. 64 Véssey Lajosné, i.m. 1944. 28-29. p. 65 SML. Somssich-család levéltára (szarkavári). Vegyes összeírások 1795-1935. Simonfa, 1813.