Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Kaposi Zoltán: Egy középbirtokosi família 100 éve Somogy vármegyében (A Somssich-család felemelkedése)

közli a tulajdonosok nevét az egyes falvaknál, s ez világosan kirajzolja a birtokváltozás tényét. A két népszámlálás adatai alapján a Somssich-falvak új tulajdonosi rendszerét is meg lehet már határozni:

33 Somssich Antalhoz került: Somssich Józsefhez került: Csertő Kadarkút Markócz Lukafa Gige Szerászlo Simonfa Sárd Az összeírás alapján nem tudjuk, hogy a nagybajomi birtok hova került, ám egyéb források alapján egyértelmű, hogy Józsefhez, amit az is bizonyíthat, hogy egyrészt korábban is nála volt ez a földbirtok, másrészt pedig későbbi adatok is ugyanezt mutatják. így például egy 179 l-es nagybajomi birtokösszeírás kétséget kizáróan Somssich József neve alatt vett fel 1475 magyar holdnyi területet, 35 jobbággyal, s ebben az irdatlan határú s egyben az egész vármegye szempontjából oly fontos községben a grófi Festetics-földek után a Somssich-birtok volt a második legnagyobb méretű.

34 Érdekes tétele viszont az 1784/85-ös népszámlálásnak Viszló falu, amit egyértelműen Boronkay, vagyis nem Somssich-birtokként jelöltek meg. Emlékezhetünk rá, hogy kezdetben Somssich Antal a Mérey-részt szerezte meg, s töredékforrások azt sugallják, hogy ugyanakkor a falu másik, a Lengyel-család örökségéhez tartozó részét valószínűleg kölcsöneiért zálogban magánál tartotta. 1779-ben viszont a Lengyel-ág birtokrészeinek egyesítésén munkálkodó Vrancsics Pál generális az elzálogosított fél falut visszaváltotta, s ez a területi egység egy évtized múlva átkerült Boronkay Józsefhez, akinek ifjabb Somssich Antal kénytelen volt visszaadni. A falu Somssich részét aztán a kilencvenes években ifjabb Somssich Antal Boronkay val szemben megterhelte 12 000 ezüst forinttal, amit 1799-es halálig nem is váltott vissza, így az ősi jogon a falu ezen részére igényt tartó Boronkay 1801-ben már törvényesen figyelmeztette az özvegyet, Tallián Jozefát, hogy vagy fizesse vissza a kölcsönt, vagy pedig engedje át a birtokrészt. 1801-1804 között aztán lefolyt a per, s a falurész Boronkay birtokaihoz csatolódott.

35 A kérdés persze az, hogy a birtokok területi szétosztása együtt járt-e a családi közösség és az együttlakás megszüntetésével. Főleg későbbi iratokból és levelekből tűnik úgy, hogy a család ősi sárdi kastélya valami közös összetartozást szemléltető szimbólummá válhatott. A 19. században élő Somssichok számos esetben említik úgy ezt az épületet, mint ahova hazamennek a családtagok, még akkor is, ha nem is az volt a lakóhelyük. S ha feltett kérdésünkre a válasz igen, akkor mindenképpen épület kellett hozzá. Mindenesetre tény, hogy Somssich József és családja bizonyíthatóan Sárdon élt, a család ősi kastélyában. Bizonyíthatja a helybenlakást és a tulajdonlást, hogy József fia, Miklós Sárdon született. Anyakönyvi bejegyzés bizonyítja azt is, hogy Somssich József egyik kisfiát 1793. május 22-én Sárdon keresztelték.

36 Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy amikor 1800-ban insurgens felkelők randalíroztak Nagy33 Danyi Dezső-Dávid Zoltán: Az első magyarországi népszámlálás. Budapest, 1960. ill.: Pótlás az első magyarországi népszámláláshoz. Budapest, 1979. KSH. Somogy. 34 Mikóczi Alajos-Solymosi László: Nagybajom története. Kaposvár, 1979. 140. p. 35 Zoltán Kaposi: Die Herausbildung der Domäne von Vrászló. In: Specimina Nova Dissertationum ex Instituto Historico Universitatis de Iano Pannonio Nominatae. Pécs, 1987. 14. p.; VUL. Elenchus. Viszló, 1760-1930.; 38-39. cs. Perek, 1765-79, 1785-89.; MOL. Madách-család. 16. cs. 17.sz. 36 Dóber Viktor: Ferences házikáplánok Somogysárdon és Somogy megyében (1740-1884). In.: Somogy megye múltjából, 1992. Kaposvár, 1992.