Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Sipos József: Nagyatádi Szabó István és az 1922-es választások Somogyban

Nagyatádi Szabó őszinte, de a nyílt szavazást és a párt kibővítését ellentmondásosan taglaló beszédét percekig tartó éljenzéssel és tapssal fogadták hívei. Ezután a nagyatádi választókerület megbízottjai felkérték a parasztvezért, hogy régi kerületében fogadja el ismét a jelöltséget. Ő az akadályok és az aggodalmai miatt, mert „még a pártot is félti az élet viharaitól, és ha a bizalom személye és politikája iránt" megvan - vállalta azt.

14 A Délmagyarország egyoldalú tudósításával szemben azonban idéznünk kell az UjSomogy c. politikai napilap (felelős szerkesztője dr. Thury Zsigmond) „A miniszterviselt kisgazda" c. vezércikkéből is. Ebben azt írták, hogy „csak egy helyen jutott ellenkezésbe híveivel: a titkos szavazás kérdésében. Úgy látszik, hogy a kisgazda társadalom körében a titkos szavazásnak van többsége, mert határozottan rosszallták, sőt élénken tiltakoztak az ellen, hogy vezérük engedett Bethlen István miniszterelnöknek." E lap azt is megírta: volt egy kis zúgolódás a munkapártiak belépése és a somogyi munkanélküliség miatt, és az adók igazságtalan kivetését is vitatták. Ezért a parasztvezérnek „csak nehéz fáradtsággal sikerült a szenvedélyeket lecsillapítani." A parasztgyűlésen történtekből ez a sajtóorgánum arra következtetett, hogy „Szabó István ma már mintha veszített volna a népszerűségéből és a tömegek nem követik olyan vakon mint azelőtt." A vele szembeni elégedetlenséget azonban jó jelnek tekintette, mert azt igazolja, hogy az Egységes Párt megalakítása óta a „kisgazdák és nagyatádi Szabó István nem követnek osztálypolitikát."

]5 A parasztpolitikus után Javós Antal, az igali választókerület volt képviselője beszélt a közösen végzett munkáról, a párt kibővítéséről, a földreformról és a tisztviselők fizetésrendezéséről. Követelte, hogy a „gazdag, sok és több ezer holdas tisztviselők adják át helyeiket azoknak, aki erre rá vannak utalva." Ez is mutatja a kisgazdák radikalizmusát! E követelés megvalósítása egyet jelentett volna a történelmi arisztokrácia és az úri középbirtokosok vármegyei és egyéb hivatalokból való kiszorításával, és e rétegek polgáriasodásával, tehát az államgépezet demokratizálásával. Javóst az igali választókerület pártelnöke, Bernáth György kérte fel az új képviselőjelöltségre. Madarász Zsigmond, a marcali kerület volt képviselője beszámolója után arra figyelmeztetett, hogy nehéz lesz a választási küzdelem, mert sokan lesznek, akik megkérdik, 'mi kell, kenyér vagy politikai" Ezzel a nyílt szavazás által lehetővé vált zsarolási lehetőségre célzott, amelyet a földbirtokosok kihasználhatnak. Vigyázatra és józanságra hívta fel a küldötteket, mert ,Andrássyék jelöltjei már nem is csizmás, hanem - gatyás parasztok lesznek." Ezzel nyilván arra célzott, hogy az ellenzék vele, a gazdagparaszttal szemben kis-vagy középparasztot is elindíthat jelöltként. Mint látni fogjuk, megérezte, hogy a marcali választókerületben ez megtörténhet. A marcali küldöttek Madarászt szintén újra jelölték. Ezután Pákozdy András, a tabi kerület volt képviselője visszautasította az Esküdt-féle panamában ellene felhozott vádakat. O Nagyatádi egyik hűséges embere volt és így keveredhetett a panamába, amiért 1921 őszén mentelmi jogát felfüggesztették és bíróságon tárgyalták ügyét, de februárban felmentették. Elmondta a választókerületében elért eredményeket, hogy ott már, földet osztanak és a nincstelenek házhelyhez és házhoz jutottak." Jámbor Lajos ádándi tanító, a kerületi kisgazdapárt elnöke bizalmukról biztosította Pákozdyt. Nem véletlen, hogy itt Nagyatádi ismét szólásra emelkedett és a legerélyesebben visszautasította azokat a rágalmakat, amelyeket ellenségei terjesztenek. ,A pártnagygyűlés résztvevőivel üzeni, aki róla azt állítja, hogy bárhol földet vásárolt volna, az alávaló, rágalmazó gazember." Itt valószínűleg szintén az Esküdt-féle panamában felbukkanó vádakról lehet szó, arról, hogy az állatkiviteli 14 Délmagyarország, 1922. III. 8. 1-2. p. 15 Uj-Somogy, 1922. III. 9. 1. p.