Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Sipos József: Nagyatádi Szabó István és az 1922-es választások Somogyban

mondotta, amivel a nagybirtokosok ellenállásának meggyengülésére célzott. Az elmúlt két év eredményeiből kiemelte: elérték a mezőgazdasági termények rekvirálásának és ármaximálásának eltörlését, és szabadforgalmának újbóli bevezetését. Az állatok és a búza külföldi kiviteli engedélyezésével pedig szintén az árutermelő parasztság, de az ország gazdasági helyzetén is javítottak. Az adókérdésről azt mondta, hogy az „éget. Nem az a baj, hogy adó van, hanem a kivetés igazságtalan. Ezt meg kell szüntetni." E bejelentését dörgő helyeslés fogadta. A parasztpolitikus tehát továbbra is a progresszív adózás híve maradt. A parasztvezér kijelentette: „Megvan a tervem a jövőre, végre is hajtom, csak idő és bizalom kell hozzá." A panamázással kapcsolatos vádakra pedig azt mondta: „Kutattak ellenem, de nem találtak semmit. Nem is találhattak, mert az államot sohasem károsítottam meg. Irigylik, hogy a csizma oda mert menni a bársonyszékhez. De volt rá bátorságunk és ezzel sokat használtunk magunknak és az országnak." Ezt a bejelentését is helyesléssel fogadták, ami azt jelentette, hogy a somogyi küldöttek elismerték: a vezérük értük, illetve az ország parasztságáért dolgozott és dolgozik. A választójog kérdéséről - nagy érdeklődés közepette - elmondta, hogy programjukban az egyenlő, általános, községenkénti és titkos választójog van. ,JNem mondhatok el mindent, de a vezetők között voltak, akik azt mondták, még vannak karlista és kommunista üzelmek, legyen még egyszer nyílt szavazás." Ezzel szemben - mondotta - ő elment a legfelső fórumhoz, azaz Horthy Miklós kormányzóhoz, mert „meggyőződésem volt, hogy a nemzetgyűlés többsége a titkosság mellett van. (Úgy van!)" Azt is elmondta, hogy a választójogi törvénytervezetet tárgyaló bizottság az ő javaslatára „nagy többséggel a titkosságot fogadta el." A kormány tárgyalt az ellenzékkel, de az obstrukciójával megakadályozta, hogy a javaslatból törvény lehessen. így a kormány azt csinál, amit akar. Ekkor újra szót emeltem, de a „kormány a titkosság kérdését nem tette pártkérdéssé, mert az csak rendelet és nem törvény. Ezen változtatni már nem lehet." E nagy hátrányt palástolandó, híveinek kijelentette: ,Mi nem félünk a nyílt szavazástól. Nem szegy éljük, ha a világ megtudja, kire szavazunk" A Délmagyarország szerint e gondolatait is éljenzés fogadta. A realitásokhoz közelebb állt azonban, amikor bejelentette: intézkedni fog, hogy a párt emberei ott üljenek majd a választásokon és figyeljenek arra, hogy „semmiféle pressziót a szavazókra ne gyakorolhassanak." Kérte híveit, ne hagyják magukat elveiktől eltántorítani, és jól fontolják majd meg, kire szavaznak, mert ez a választás már öt évre szól és korrigálásra addig nem lesz lehetőségük. Nagyatádi Szabó beszélt a Kisgazdapárt kibővítésének folyamatáról, Bethlen és híveinek - a disszidensek és a volt munkapártiak - pártba való belépésének menetéről. Azzal mentegette magát, hogy „ha a munkapártiak be is jöttek, még nem képviselők, a nép arra szavaz, akire akar, s nem választja meg a munkapártiakat." Később viszont már lojálisán azt állította: „szívesen együtt dolgozunk mindenkivel, akár gróf, akár nagy úr, akár kereskedő, akár iparos, akár tisztviselő, akár zsidó," mert ha belpolitikai bajok lesznek, nem mondhatják, hogy a parasztság azok egyedüli okozója. Ezen ellentmondásos megjegyzéseit - a Délmagyarország szerint - szintén helyesléssel fogadták a gyűlés résztvevői. Beszédében nagy bajnak nevezte, hogy újra Jelentkezik a munkanélküli földmunkások tömege már Somogyban is... Elbocsátják a cselédséget, s az nem kap lakást, nem tud hová menni." Ezen a helyzeten szerinte csak a lakások szabadforgalmának helyreállításával lehet segíteni. Ebben persze nem volt igaza! A legnagyobb bajnak a háborús jóvátételt fizetését nevezte. Azt, hogy az antant évente 90 000 állatot követel ingyen. Beszéde végén arra biztatta hallgatóságát, hogy a képviselőjelöltekkel írassanak alá olyan nyilatkozatot, mely szerint, ha kilép a pártból, köteles lemondani a mandátumáról. Mindezt azzal indokolta, hogy az ország nehéz helyzete miatt szükség van az összetartásra.