Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)
Gárdonyi Máté: Mindszenty József somogyi plébánia-alapításai
plébánia szükségleteit. Mindszenty alapításainak dokumentumaiban is számtalanszor ez a nyomós érv olvasható az önállósodás ellen. Horvátkútról azt jelenti a kerületi esperes, hogy ,/iagyon szegény község, lelkészt bizonyára szívesen venne, de eltartani alig tudna". 2 * Jákóról azt olvassuk, hogy szívesen vennék a hívek a plébánia létesítését, de teherbíró képességük csekély, nagyrészt cselédek". 29 Rinyaszentkirályon „az egyházközség örömmel fogadta a plébánia-alapítás tervét, fenntartását vállalta 'őskeresztény alapon ', mert költségvetési alapon nem menne. " Egyébként azt kérik, hogy a küldendő pap „szerény igényű, agilis és fiataP' legyen. 30 Bábonymegyeren ugyancsak megfogalmazódott, hogy a pap legyen ,fiatal, szerény körülményekkel, aki nem vágyódik húsételek után, mert azt nehezen tudnak szerezni'. A jelentéstevő tabi plébános egyúttal jelzi, hogy jövedelme a faluból eddig is csekély volt, évi 90 pengő, és a stóla is kevés. 31 Ötvöskónyival kapcsolatban a nagyatádi ferences házfőnök-plébános úgy becsli, hogy a helyi lelkész számára a falu havonta 50 pengőt tudna áldozni, a stóla évi 100 pengő lenne, ráadásul az anyaplébánia csak erről tudna lemondani, mert párbér onnan addig sem járt. 32 Ezek a jelentések csak megerősítik azt a benyomást, hogy a sajátos magyar adottságok között a hívek áldozatkészségére csak csekély mértékben lehetett támaszkodni az egyházi intézményrendszer fenntartásánál. A lelkipásztorkodás anyagi alapjának harmadik pillére az úgynevezett kongrua, vagyis a lelkészi jövedelemkiegészítő államsegély volt. Ezt eredetileg az 1733-ban létrehozott Cassa parochorum biztosította, amit II. József az elkobzott szerzetesi javakból keletkezett Vallásalapba olvasztott. 33 A kongrua megállapítása végett időről-időre összeírták a lelkészi jövedelmeket, illetve a beszámítható kiadásokat (adók, lótartás, káplán tartás). A legutolsó ilyen felmérésre a pengő bevezetéséhez kapcsolódóan 1925-1926-ban került sor, melynek átfogó revízióját 1943-ban végezték el. Az ekkor megállapított határérték 2176 pengő volt, ez alatt a plébános jogosult volt az önálló lelkészi kongruára (jövedelmével arányosan) és a korpótlékra, felette pedig csak a korpótlékra. 34 Az újonnan alapított plébániák esetében a kongrua nagy jelentőséggel bírt, Mindszenty is minden esetben számításba vette az egyes lelkészi állások előkészítése során. A fentiek fényében nem meglepő, hogy a veszprémi székeskáptalan, amelynek véleményét a plébánia-alapításkor meg kellett hallgatni, 35 így figyelmeztette a püspököt: „nem kívánatos a létminimum alatt lévő önálló lelkészi állomások létesítése" ? 6 A püspöknek egyébként az Egyházi Törvénykönyv szerint arra is figyelemmel kellett lennie, hogy a plébánia megosztásakor a maternek elégséges jövedelme maradjon. 37 Mindszenty első két alapítása Somogyapáti és Darány - ebből a szempontból megalapozottnak nevezhető, mivel rendelkezésre állt egy-egy kisebb földbirtok a plébános eltartására. A somogyapáti 15 kataszteri hold javadalmi föld és a falubeli telek a plébániaház számára még Czapik püspök gondoskodása folytán került megvételre. 38 Darányban már Mindszenty vásárolt 20 hold földet gróf Erdődy 28 VÉL 5130/1944. (okt. 25.) 29 VÉL 4257/1944. (aug. 12.) 30 VÉL 5130/1944. (okt. 31.) 31 VÉL 5130/1944. (okt. 31.) 32 VÉL 5130/1944. (okt. 26.) 33 Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. (Dissertationes Hungaricae ex História Ecclesiae I.) München, Aurora Könyvek, 1973. 313-315. p. 34 Lelkészi jövedelmek összeírásának elrendelése: Litterae Circulares 1896/47-69, 77-88. 1925/37-56. 1926/69-71. Valorizációja: 1943/13. 35 CIC (1917) 1428. kán. l.§. 36 VÉL 3400/1944. (júl. 22.) 37 CIC (1917) 1427. kán. 3.§. 38 VÉL 3400/1944. (júl. 17.)
