Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Szántó László: Képviselő-választások Somogyban 1890-1910

uralkodó és magyarországi hívei viszont a koalíció egyik gyenge pontját, a választójog kiterjesztéséhez való ambivalens viszonyulását kiaknázva, a Magyarországi Szociáldemokrata Párttal kötött választójogi egyezség útján is igyekeztek megalkuvásra, egyes nemzeti követelések feladására késztetni a győztes ellenzéket. Somogyban is korán, már július végétől kezdetét vette az ellenállás a nem parlamentáris úton létrejött kormány, illetőleg a rendeleti úton bevezetett pótlólagos újoncállítás és adók végrehajtásával szemben, s a küzdelem hevében alakult meg augusztus 7-én az 50 tagú Alkotmányvédő Bizottság. Az alkalmi testületben meghatározó szerepet töltöttek be a volt kormánypártot elhagyó nagy- és középbirtokosok, illetőleg azok reprezentánsai, zömében a konzervatív és agrárius irányzat hívei. A választójog kiterjesztéséről folyó viták a két napilapban komoly visszhangra leltek, s főként a Somogy/vármegye szerkesztői, szerzői foglaltak állást az általános választójog és az arányosabb kerületi beosztás mellett, miközben élesen bírálták a kormány ezzel kapcsolatos, „népbolondításnak" nevezett taktikáját.

55 A megyei közgyűlés október 2-ai ülésén határozatban ítélte el a kormány tevékenységét, különös tekintettel a szocialistákkal folytatott tárgyalásokra: „Egyben megbotránkozását fejezi ki a vármegye közönsége azon szégyenletes, eléggé el nem ítélhető és meg nem bélyegezhető eljárás felett, hogy az ország alkotmányos jogaiért folytatott küzdelem letörésére a kormány, és különösen annak egyik tagja, Kristóffy József ügyvivő miniszter a társadalom oly elemeit mozgósította és biztatta fel, melyek a nemzetközi szocializmus haza- és vallásellenes elveivel nemcsak az állami és társadalmi rendnek, a vallásnak és a tulajdon szentségének izentek hadat, de gyökerükben megtámadják a magyar nemzeti állam alapjait."

56 Az éles belpolitikai-hatalmi küzdelemben egyik fél sem tudta rákényszeríteni akaratát a másikra, miközben egyre inkább gyengült a „nemzeti ellenállás" az eredménytelenség, valamint a megyéket ért pénzügyi és személyi természetű retorziók miatt. Közeledett a megegyezés pillanata, bár Somogyban átmenetileg még növelte a feszültséget az a körülmény, hogy a lemondott Tallián Gyula főispán helyett az uralkodó teljhatalmú királyi biztost nevezett ki a megye élére 1906 márciusában.

57 A parlament február 19-én, katonai erővel történt kiürítése után végkép többségbe kerültek a kompromisszum hívei a koalíció vezérlő bizottságában, s így - döntően az ellenzéki vezetők engedményei alapján -, 1906. áprilisában egyezséget kötött az udvar és a koalíció. Somogy megye közgyűlése az április 20-án tartott rendkívüli közgyűlésén üdvözölte a megegyezést, s ennek szellemében elutasította Széchényi Aladárnak az ellenállás időszakában két tűz közé szorult, egyre inkább a kormányzati álláspontot érvényesítő vármegyei főjegyző és első aljegyző hazaárulóként való megbélyegzésére és elbocsátására vonatkozó indítványát. Néhány nappal a választások előtt az uralkodó kinevezte Kapotsfy Jenő függetlenségi párti politikust Somogy megye főispánjának. A heves politikai küzdelem időszakát zárta le a koalíciós kormány megalakítása, s miután az uralkodó feloszlatta az országgyűlést, 1906. április-májusának fordulóján ismét képviselő-választásokat rendeztek. A választási kampány légkörét jelentősen befolyásolta az a körülmény, hogy kimondták a Szabadelvű Párt feloszlatását, ugyanakkor hívei természetesen felléptek jelöltként. A koalíció pártjai szövetségben, de külön jelöltekkel indultak a választáson. 55 Somogyvármegye, 1905. július 29., augusztus 18, 25. 56 Kgy-i jkv-ek, 1905. 818. p. 57 Kgy-i jkv-ek, 1906. 257-267. p. A törvényhatósági bizottsági legbefolyásosabb tagjai által tartott március 26-ai értekezlet jegyzőkönyvéből (257-267. o.) kiderül, hogy a nyílt összecsapás elkerülése érdekében halasztották el a másnapra meghirdetett közgyűlést, amelyen a királyi biztos mutatkozott volna be.