Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Szántó László: Képviselő-választások Somogyban 1890-1910

mint politikai testület, a szétágazó helyi érdekek képviselőiként akadályát képezik az egységes és hatékony államigazgatás megteremtésének. A Negyvennyolcas Függetlenségi Párt és híveinek túlnyomó többsége egyrészt a megyei autonómia régi hagyományainak védelme, másrészt az évtizedek óta kormányzó Szabadelvű Párt túlhatalmától való félelme miatt ragaszkodott a megye közigazgatási szerepének - mint az alkotmányvédelem eszközének is a megőrzéséhez. Több adatunk

2 van arról, hogy a somogyi függetlenségiek nemcsak a parlamentben, hanem a helyi gyűléseiken is kifejezésre juttatták ellenvéleményüket a tervezett változtatásokkal szemben. Természetesen ők annak a hátránynak a jegyében politizáltak, hogy a megye egyetlen tartósan megjelenő hetilapja, a Somogy változatlanul a kormánypártiság jegyében adott tájékoztatást a politikai életről. A kiéleződött viták hatására a főispán, pontosabban a kormányzat pénzügyi támogatásával megjelentették a Somogyvármegyei Népújság c. kiadványt abból a célból, hogy ellensúlyozzák - úgymond - az izgató néplapok befolyását.

3 A megyei törvényhatósági bizottság közgyűlése rövidesen - a megyék közül másodikként - tárgyalta a közigazgatási törvényjavaslatot. Nyilvánvalóan ez a körülmény adja magyarázatát a ténynek, hogy neves függetlenségi párti politikusok, mint Irányi Dániel elnök, Helfy Ignác és gróf Károlyi Gábor képviselők igyekeztek jelenlétükkel befolyásolni a megye állásfoglalását.

4 Mindez nem segített, ugyanis a megyegyűlés kormánypárti és a Mérsékelt Ellenzékhez tartozó többsége támogatásáról biztosította a kormányt. Az egyházpolitikai kérdések ügye már szorosan egybekapcsolódott a közelgő országgyűlési választások lebonyolításával és annak politikai küzdelmeivel. A kormányzat egyéb elképzeléseivel kapcsolatos belső viták is kiéleződtek, ezért a miniszterelnök a parlament idő előtti feloszlatására tett javaslatot az uralkodónak, így azután 1892 januárjának végén sor kerülhetett a képviselő-választások megrendezésére. A választások előcsatározásai 1891 utolsó hónapjában megkezdődtek. Az események közül talán a legfontosabbnak tekinthető a Mérsékelt Ellenzék soraiba tömörült nagy- és középbirtokos politikusok Nemzeti Párt néven történt újjászerveződése 1891. január elején. Gróf Apponyi Albert és hívei a dualista rendszer keretében, 67-es alapon keresték a nemzeti igények kielégítésének erőteljesebb politikai kifejezését. Ugyancsak a befolyásuk növelése érdekében igyekeztek elnyerni a katolikus klérus támogatását, felvállalva az egyházak addigi társadalmi, közéleti funkciójának megvédését, tehát a konzervatív, antiliberális politikai irányt. Az állam és egyház szétválasztásának, az egyházpolitikai reformoknak az ügye ekként a választási küzdelem előterébe került.

5 2 Somogy Megyei Levéltár (továbbiakban: SML), IV. 401. Somogy Vármegye Főispánjának iratai, 1860-1944. a./ Bizalmas iratok (továbbiakban: Fői../Biz.) 2/1891. Például Sárközy Béla kaposvári járási főszolgabíró 1891. január 12-én kelt jelentése arról, hogy Szalay Károly képviselő gyűléseken „izgat" az államosítás ellen; továbbá: Somogy, 1891. március 17. 1. p. A szerkesztőségi cikk szerint az ellenzék álságosán hivatkozik a törvény elutasítása indoklásaként a nép védelmére, mert valójában csak a régi nemesi birtokos osztály előjogait kívánják védelmezni. A szerző legfontosabb érve a megye addigi szerepe ellen: nem volt más, mint néhány nagy család hitbizománya. Arról elegánsan „megfeledkezett" a cikk írója, hogy a dualizmus idején szinte folyamatosan kormánypárti a megyegyűlés és a hivatalnokok többsége, s csak a legutóbbi időben egyenlítődtek ki a megyegyűlési erőviszonyok a kormánypárt és a függetlenségi.párti tábor között. 3 Fői./Biz/8/1892. 4 Somogy, 1891. április 14. 1. p. A lap szerkesztője, az Egyetértés c. ellenzéki újság bíráló hangvételű tudósítására reagálva védelmébe vette az április 7-ei közgyűlés döntését, s egyúttal tájékoztatott az említett képviselők jelenlétéről. 5 A párt fellépéséről és programjáról lásd bővebben a Pesti Hírlap 1892. január 8-ai számának 2-5. oldalait, ahol közzé tették a Nemzeti Párt Manifesztumát is. E párt létrejöttének és a további politikai-szervezeti átalakulások vázlatos ismertetéséhez ezúttal is az egyik alapvető forrásként szolgált Mérei Gyula: A magyar polgári pártok programjai (1876-1918) c. dokumentumkötete. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. A korszak politikai viszonyainak, szervezeteinek és mozgalmainak, az érdekérvényesítés sajátosságainak összefoglaló elemzését adja Szabó Dániel: A magyar társadalom politikai szerveződése a dualizmus korában c. tanulmánya. In: Történelmi Szemle, 1992/3-4. sz. 199-230. p.