Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 33. (Kaposvár, 2002)

Szántó László: Képviselő-választások Somogyban 1890-1910

A párt átalakulásával szinte egy időben adta ki Schopper György rozsnyói püspök a nevezetessé vált pásztorlevelét,

6 útmutatást adandó a keresztény hívek számára a választásokon követendő magatartásról. A katolikus hívők például ezt olvashatták: ,J)e föltétlenül kötelességünk szavazatunkat azon jelöltektől megtagadni, kik oly párthoz tartoznak, mely már évek hosszú során a kereszténység, a katolicizmus és a keresztény nép ellensége gyanánt viselkedett [...] Liberális jelöltet egy valódi keresztény ember sohasem választhat." Hogy az egyház magatartásának milyen súlya volt, s ezt hogyan értékelték a kormánypártban, világosan jelzi Tallián Béla főispán választások utáni jelentésének következő részlete: „Kevés kivétellel az összes rom. kath és protestáns papság ellenzéki. És pedig az előbbiek egészen a rozsnyói pásztorlevél alapján ellenzékiek; az utóbbiak pedig, különösen a belső-somogyi egyházmegyében tántoríthatatlan 48-asok. Nem hallgathatom el, amiről különben a csatolt jelentések is említést tesznek - hogy a lelkészek az ellenzék érdekében még a templom szószékét is felhasználták"

1 A Negyvennyolcas Függetlenségi Pártot is kikezdték a negyedszázados ellenzéki lét hatásai, annak ellenére, hogy friss sikerként könyvelhették el a közigazgatási törvényjavaslat obstrukcióval történt megbuktatását. A képviselők egy csoportja Ugrón Gábor vezetésével hajlott a kiegyezési rendszer néhány alapintézményének elfogadására, s felvállalta az agrárius földbirtokosok követeléseit. A párt vezetői és a képviselők többsége azonban kitartott az eredeti 48-as közjogi alap mellett, viszont nem volt képes érzékelni, és a pártprogram módosításával kifejezni az új társadalmi és politikai igényeket. A hagyományos ellenzéki témák egyikét, a napirendre került véderő kérdést állították a választási kampányuk középpontjába, bízva a függetlenségi eszme növekvő népszerűségében. A kormányzó Szabadelvű Párt tehát igen nehéz helyzetbe került, miután ellenfelei maximálisan igyekeztek kiaknázni a társadalmi és nemzeti elégedetlenséget, valamint a vallási-erkölcsi hagyományokat - úgymond - veszélyeztető törekvésekkel szembeni ellenérzéseket. Az általános választásokat nem sokkal megelőzően kevés visszhangot kiváltó időközi választást rendeztek a marcali választókerületben 1891. augusztus 27-én, Svastics Gyula halála miatt. A kormánypárt nem állított jelöltet, miután Kund Jenő földbirtokos, pártonkívüli (később nemzeti párti) jelölt a közigazgatási törvényjavaslat híve volt. A főispáni jelentés

8 szerint azért is felesleges lett volna jelöltet állítani, mert a kerület legnagyobb földbirtokosa, gróf Hunyady Imre határozottan Kund megválasztását pártfogolta. Az 1892-es választási kampány somogyi eseményeiről és a jelöltek politikai programjáról kevés eredeti forrás tanúskodik. Mind a kormánypárt, mind az ellenzéki pártok a rendszeresen megjelenő és alkalmi újságok, valamint röplapok és falragaszok útján népszerűsítették programjukat és jelöltjeiket. Ezek a dokumentumok sajnos megsemmisültek az idők folyamán. A Szabadelvű Párt, illetőleg a kormány, mint erről fentebb már írtunk, új agitációs eszközként több megyében is segítséget nyújtott népújság alapításához, hogy ellensúlyozza az ellenzék népszerűbb és olcsóbb országos lapjainak befolyását. A Somogy 1891. decemberi és januári számai ugyancsak kevés információt nyújtanak a választási kampányról. A politikai programokról szóló két nagyobb írásban szinte csak a Nemzeti Párttal foglalkozott a lap, igen élesen bírálva annak egyházpárti fellépését.

9 A választások közeledtével a függetlenségi tábor is újabb hetilappal kísérletezett annak érdekében, hogy politikai irányát népszerűsíteni tudja a mérvadó középrétegek körében. A Somogyi Hírlap 1891. június 17-én megjelent mutatványszámában így fogalmazott 6 Pesti Hírlap, 1892. január 3. 2. p. 7 FőL/Biz/3071892. március 12. 8

Uo. 9 Somogy, 1892. január 12. 2.p., január 19. l.p.