Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Kaposi Zoltán: A magyarországi nagybirtokrendszer változásai (1700-1945)

A MAGYARORSZÁGI NAGYBIRTOKRENDSZER VÁLTOZÁSAI (1700-1945) KAPOSI ZOLTÁN A XVIII-XX. századi magyarországi uradalmi rendszer egyszerre mutatja a hosszú távú állandóságot és a változást. Rövid írásunkban az uradalmak átalakulását két, egymástól jól elkülönülő dimenzióban szemléltetjük: megnézzük előbb az átalakulás extern (vagyis a kívülről jövő, változást generáló), majd pedig az intern (vagyis a belülről fakadó, s kifelé is ható) elemeit. Úgy véljük, hogy mivel a nagybirtokrendszer az ország területének mintegy 70 %-ára kiterjedt a XVIII. században, így a magyarországi uradalmi rendszer a hazai gazdaság és társadalom változásainak többékevésbé adekvát, rendszerszerű kifejeződése is, tudván persze, hogy más szocioökonómiai rendszerek is voltak a vizsgált korszakban (város, egyház stb.). /. Külső hatások és az uradalmi rendszer 1.1 A földtulajdon és az uradalmi rendszer kiépülése A XVII-XVIII. század fordulóján, a török kiszorítása után felbomlott a hagyományos váruradalmak rendszere. A hódoltsági idők meglehetősen felforgatták a hagyományos nemesi tulajdoni rendszert, főleg azzal, hogy egyes jelentősebb földbirtokkal rendelkező családok a harcok, háborúk miatt könnyebben kihalhattak, s birtokaik meglehetős össze-visszaságot okozva terebélyes oldalágon öröklődhettek tovább. Szintén hozzájárult a kusza földtulajdonrendszer kialakulásához a hódoltságot közvetlenül megelőző kettős királysági rendszer, ahol rengeteg fiktív adomány keletkezhetett, amikor is mind Szapolyai, mind Ferdinánd a hozzájuk pártoltakat a másik uralkodó hűségére felesküdött földbirtokosok földjeiből elégítette ki. S végül azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a felségárulási perek révén is (gondoljunk csak a Wesselényi-féle perre) jelentősen változott a birtokosi kör, s óriási uradalmakat konfiskálhatott az uralkodó, így aztán nem véletlen, hogy a XVII. század végére, a XVIII. század elejére bizony gyakran előfordulhatott, hogy egy-egy birtoknak egyszerre több tulajdonosa is volt már, s végeláthatatlan perek folyamata kezdődött a jogok érvényesítéséért. Fokozta a birtokrendszer átláthatatlanságát az is, hogy bár a magyar joggyakorlat szerint nemesi tulajdonjog (birtokjog) nem évül el, mégis a törvényes magyar király a felszabadító háborúk alatt a visszaszerzett földeket a fegyver jogán szerzett (jus armorum) területnek minősítette, s jogot formált azok kezelésére. Azt azonban mindenki tudta, hogy a földeknek tulajdonosra van szüksége kell, s ugyanakkor intéz-