Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Rezümé

REZÜMÉ Borsa Iván: A somogyi konvent oklevelei az Országos Levéltárban 1401-1420 (Forrásközlés) (Hetedik közlemény) Immár a hetedik részéhez érkezett a somogyi konvent által jegyzett, a Magyar Országos Levéltárban eredetiben vagy fényképmásolatban őrzött oklevelek kivonatainak magyar nyelvű közlése. Az itt kivonatosan közölt mintegy kétszáz oklevél az 1401-1420 közötti években készült. A forrásközlés fontos adalékokkal szolgál Somogy vármegye középkori történetéhez. Dominkovits Péter: Somogy vármegyei szolgabírák tanúkihallgatási jegyzőkönyvei, 1677-1678 (Forrásközlés) A szerző páratlan kutatási szenvedélyének köszönhetően ma már nehezen felülmúlható ismeretekkel rendelkezik a nyugat-dunántúli köznemesség XVI-XVII. századi állapotairól. Legutóbbi kutatásai során a Guary család levéltárában fedezett fel néhány olyan tanúkihallgatási jegyzőkönyvet, amelyek ürügyén a hódoltsági Somogy vármegye XVII. század végi mozaikképét teszi teljesebbé. Ezek az „apró" archontológiai adatok a korabeli megyei igazgatástörténet, a birtok- és családtörténet számára is újdonságot jelentenek. Mindezeket a szerző a tőle megszokott széles szakirodalmi háttérbe ágyazva tárja az olvasó elé. Kaposi Zoltán: A magyarországi nagybirtokrendszer változásai (1700-1945) A XVIII-XX. századi magyarországi nagybirtokrendszer vizsgálata egyszerre mutatja a hosszú távú állandóságot és a változást. A tanulmány az uradalmak változásának két, egymástól jól elkülönülő dimenzióját vizsgálja: előbb a külső, majd a belső elemeit veszi számba. A gazdag szakirodalmat és az elsődleges forrásokat is jól ismerő szerző számos somogyi nagybirtok gazdaságtörténeti példájával világítja meg a változások országos tendenciáit. Polgár Tamás: Somogyi diákok a Győri Királyi Jogakadémián 1800-1848 között A Győrben, 1745-ben megnyílt akadémia keretein belül 1776-ban indult meg a jogi oktatás. A Győri Királyi Jogakadémia a Dunántúl egyetlen akadémiai stúdiummal rendelkezező intézményeként egészen 1848-ig meghatározó szerepet játszott a dunántúli ifjúság jogi képzésében. A tanulmány az 1800-1815 és 1844-1848 évekből fennmaradt anyakönyvek adataira támaszkodva elemzi a jogakadémiára járt somogyi diákok társadalmi, vallási, iskolázottsági adatait. A somogyi diákság számarányának elemzésénél különösen befolyásoló tényező volt az, hogy a jogakadémia 1785-1802 között átmenetileg Pécsen működött. A jogi stúdiumokat sikeresen elvégző diákok közül többen megyei hivatalt vállaltak. Ezen ifjak a megye tradicionális családjai, de nem ritkán kisebb nemesi családok fiai közül kerültek ki. A tanulmányban közölt rövid esettanulmányok segítségével közelebb kerülhetünk a megyei hivatalviselő családok önrekrutációjának és iskolázási stratégiájának megismeréséhez. A munkát a Győri Királyi Jogakadémiára járt somogyi diákok adattára zárja, melyet a fentebb már említett évkorokból megmaradt évkönyvek alapján állított össze a szerző.