Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Vonyó Anita: Fejezetek a kaposfüredi iskola történetéből

Az első magyarországi népszámlálás idején (1784-1787) már 58 családdal rendelkezett Kaposfüred, vagyis közel 40 év alatt megduplázódott az iskolát eltartók száma. Az elemi tanulmányokba bekapcsolódó gyermekek számáról is ez az összeírás ad először nagyságrendileg pontos számot: az 1-12 éves gyermekek száma ekkoriban 66 fő, akik közül az 1773-as iskolai összeírás szerint 15 tanuló volt.

7 A tanév a község mezőgazdasággal foglalkozó lakosságának igényeihez alkalmazkodott, így voltak időszakok, amikor az iskola a mezei munkák miatt kénytelen volt bezárni. Tudomásunk van például arról, hogy 1772 nyarán mindössze 2 gyermek járt nyáron iskolába.

8 Ősztől tavaszig nagyobb volt az iskolalátogatási kedv, bár télen a fűtőanyag hiánya miatt sokszor kényszerszünetet kellett tartani. Ha a gyermekek naponta nem tudtak magukkal vinni az iskolába l-l darab kisebb farönköt, akkor lehetetlenné vált az oktatás. A probléma megoldására a későbbiekben számos javaslatot terjeszt majd be a falu vezetése. Sok családot a szegénység, vagyis az évi 1 forint tandíj tartott vissza attól, hogy gyermekeiket iskolába járassák. 1772-ben az itt is szolgálatot teljesítő kaposvári plébános ezért azt javasolta a szülők tehermentesítésére, hogy földesúr vagy a község adna a tanítónak valamekkora összegű fizetést.

9 A kezdeményezés megvalósulása azonban elmaradt. Iskolakötelezettség hiányában a tanulókat és szüleiket semmiféle büntetésben nem lehetett részesíteni, ezért a műveltségi anyag közvetítése nagyon esetleges volt. A tananyag tartalma az 1777-es Ratio Educationis előtt csupán az ismeretek legelemibb körére terjedt ki. Megtanultak a gyermekek írni, olvasni, megismerkedtek vallásuk alapvető tételeivel. A számolás tudományát ekkoriban nem tartották fontosnak, így a falusi népiskolákban nem is helyeztek hangsúlyt elsajátítására. Az iskolában megszerezhető tudásanyag nélkülözhető volt a mindennapi paraszti tevékenységek ellátása során, ezért is volt nagyon nehéz a szülőket rávenni arra, hogy gyermekeik az otthon megszerezhető gyakorlati ismereteken túl egyéb képzettséggel is rendelkezzenek. A magyar oktatásügy szabályozásának egyik legnagyobb szabású programja volt a Mária Terézia uralkodása idején, 1777-ben kiadott Ratio Educationis. E rendelet áltat a központi hatalom arra törekedett, hogy felügyelete alá vonja a nevelés-oktatás rendszerét. A felvilágosult abszolutizmus eszmeiségének egyik legkiválóbb bizonyítéka a Ratio: az állam azzal, hogy gondoskodik alattvalói jólétéről, hasznos állampolgárrá igyekszik alakítani őket.

10 Az 1770-es évek más szempontból is fordulatot jelentettek az iskolaügy terén, hiszen az állami szabályozás előkészítése céljából megindultak az iskolák helyzetét felmérő összeírások. Somogy vármegyében ebben az időszakban 4 iskolai összeírás készült: az 1770-ben, 1773-ban, 1774-ben és 1777-ben. Jelen esetben csak azzal fog7 Dányi Dezső-Dávid Zoltán (szerk.): Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). Bp., KSH Könyvtára, Mú'v. Min. Levéltári Oszt., 1960., 140-141. p. 8 Varga Gyula: Somogy megye alsó és középfokú oktatási intézményeinek krónikája (1777-1987). 2. kötet. Kaposvár, 1996. Kézirat, 148. p. 9 Hoss 185. p. 10 Pukánszky Béla-Németh András: Neveléstörténet. Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó, 1996. (A továbbiakban: Pukánszky-Németh), 258. p.