Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Szabó Bálint: A szovjet-jugoszláv viszály következményei egy funkcionáriusi értekezlet tükrében

kérdéssel. Megígérem, hogy ezután minden alkalommal horvát nyelvű feliratok lesznek a délszláv községekben és azok tanácsházain. "

m Az önkritika gyakorlásával és a hibák kijavítására tett ígéretével Kisler is lojalitását kívánta kifejezni. Budainak, a nagyatádi határőrség képviselőjének felszólalásában viszont mentegetőzés is társult az önkritikához. Miközben bajtársai bizonyítványát magyarázta, a valós viszonyokra is utalt. Ácsnak igazat adott abban, „hogy nem kielégítő az együttműködés a határőrség, a lakosság és a pártszervezetek között". Erre azonban rögtön magyarázatot is adott: „...nálunk nagy áthelyezések voltak. Leszereltek a régi, jó, bevált katonák. Az új bajtársaknak először a határsávot kell megismerni. így még a kapcsolatot nem tudták felvenni. A Csurgói Járási Pártbizottság és a határőrség kapcsolatának zavarát egy konkrét példával is szemléltette Budai: „ Pl. Kozma elvtárs elment a berzencei őrsparancsnokhoz azzal a kéréssel, hogy adjon neki 12 népnevelőt. A parancsnok azt mondta, hogy nálunk le van fektetve, hogy mikor, kinek, mint kell csinálni, s jelenleg ezt nem tudja megtenni, majd értesíti, hogy mikor tud adni. Ezt Kozma elvtárs rosszul vette és felsőbb szerveknél a rossz együttműködésre hivatkozott. Mi ezt nem vettük komolyan, s nem kerestük az alkalmat ezek kiküszöbölésére. Kozma elvtárs értse meg azt, hogy a pártmunkának menni kell, de a határőrség legfontosabb kötelessége a határőrizet, a határ biztos lezárása. Ezeket a fennálló problémákat a közeli időben megfogjuk oldani, s megtárgyaljuk a Csurgói Járási Pártbizottsággal. "

m Budai szavai alapján a rendszer működési zavara bontakozik ki előttünk kicsiben. A hatalom megkövetelte a határőrségtől, hogy hermetikusan zárja le a határt. Másrészt a hatalom helyi képviselője, a Járási Pártbizottság - szintén a felsőbb szándékoknak megfelelően - elvárta a határőröktől, hogy a propagandamunkából is vegyék ki a részüket. A két feladat együttes teljesítését a fegyveres testület erőforrásai nem tették lehetővé. A hatalom szándékai ezúttal keresztezték egymást. Az is figyelemre méltó, hogy a határőrség képviselője az értekezleten ugyan megfelelő körítéssel, de mégiscsak - egy valós problémának is hangot adhatott. Budai még az éberség kérdéséről is szólt, és - ahogy egy határőrhöz illik - egy ügynök elfogásáról is beszámolt: „Én csak még azt szeretném felhozni, hogy az éberségnek ki kell terjedni minden térre. A közelmúltban történt meg, hogy pl. egy 82 éves öregasszony, kinek egyik kezében imakönyv és rózsafüzér volt állandóan, a másikban egy bottal, tipegve járt. Ez 3 éven keresztül mindennap a mi őreink előtt járkált, és nekünk nem tűnt fél, soha rá se néztek a mi embereink. Mikor a végén nagy nehezen elfogtuk, rájöttünk, hogy 3 éve dolgozik ez az öregasszony, s Tito egyik legjobban dolgozó beépített ügynöke volt. Fel kell figyelni ilyenekre az elvtársaknak. Sőt! Most már a félkegy elműeknek hitt embereket állítják be Titoék munkára. "

U2 A történet - a látszat ellenére - cseppet sem mulatságos. Elhangzása ugyanis - az éberség kiterjesztésére való felhívással összefüggésben - azt jelentette, hogy az idős asszonyok, betegek, „félkegyelműek" is kitehetők a járőrök zaklatásainak. A Budai után következő Virovecz József a megyei első titkár előző heti barcsi ténykedésének következményeiről is említést tett: „Ács elvtárs a múlt héten lent 109 Uo. 235. p. 110 Uo. 111 Uo. 112 Uo.