Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Szabó Bálint: A szovjet-jugoszláv viszály következményei egy funkcionáriusi értekezlet tükrében

nek az értekezleten elhangzottakkal való szembesítése tehát nem alaptalan. ítéletet .mondani mégis nehéz. Az AVH Határőrség dokumentumainak hitelessége megkérdőjelezhető, és a személyes visszaemlékezések is torzíthatnak. A különböző minőségű szilánkokból mégis összeállhat egy közelítő kép. A magyar-jugoszláv államhatár környéke 1951-ben kétségtelenül életveszélyes, egyúttal kiismerhetetlenül zavaros terület volt. A zűrzavar csak fokozta a veszélyt. A korszakra jellemző létbizonytalanság a határvidéken fokozottabban érvényesült. Kisebb-nagyobb incidensekre is minden bizonnyal sor került. A pattanásig feszült helyzetben, a hisztérikus gyanakvás légkörében a fegyverhasználat könnyen halálesethez is vezethet. A titkok és sejtések félelemterhes világa kiváló terepnek bizonyult a propaganda számára. A környék lakossága gyakran csak a történések következményeivel szembesült. (Pl. lövések, sorozatok hangja, holttest a ponyva alatt.) Magukról az eseményekről azonban nem rendelkezett közvetlen információkkal. így tág tere nyílt a hatalom számára kedvező magyarázatnak, az aktuális ellenségképnek megfelelő lejárató kampánynak. A lakosság részvételét az „ügynökök" leleplezésében nyilván felülről irányították. A leleplezés irányitóin múlhatott, hogy ártatlan, de nemkívánatos személy, kisstílű csempész, vagy esetleg ténylegesen egy valódi ügynök akad-e horogra. Az ügynökök átdobásának kérdése mindenképpen további vizsgálatot igénylő feladat. Az is érdekes kérdés lehet, hogy közvetlenül a határon mikortól és mi módon váltak érzékelhetővé a szovjet-jugoszláv viszály következményei. A megyei pártdokumentumokban ennek idáig nem akadtunk nyomára, bennük csak a már kialakult állapot érezteti hatását. Egy személyes visszaemlékezés talán ismét érdekes adalékkal szolgálhat. Farkas Ferenc határvadász 1946. július 29-től 1947. december 31-ig szolgált az államhatár Somogy megyéhez tartozó szakaszán. Ekkor szakaszvezetőként szerelték le. Először a Zákány telepi őrs állományába tartozott, de jól ismerte a Gyékényes előtt kezdődő szárazföldi határszakasz viszonyait is. A határvidék szolgálati ideje alatti állapotait Farkas „idillinek" minősítette. A két oldal lakosai kishatárátlépővel szabadon közlekedhettek Jugoszlávia és Magyarország között. A kettős birtoklás is gyakori eset volt. A jugoszláv állampolgároknak hazánk területén is lehetett szőlője, présháza. A gazdasági év idején a jugoszláviai gazdák napkeltétől napnyugtáig magyarországi birtokaikon dolgoztak. Korán reggel jöttek át papírjaik felmutatásával, és késő este mentek haza. A határőrök többnyire személyesen is ismerték őket. Farkas Ferenc elmondása alapján 1947 végéig a magyar és a jugoszláv határőrök viszonya is szinte baráti volt. A szárazföldi határszakasz több pontján a két fél járőreinek menetvonalai néhány méter távolságra haladtak egymástól. Ezen a részen ekkor mesterséges akadály, drótkerítés nem volt. Természetesen az elaknásított sáv sem létezett még. A terep jelentős részén a Zsdála-patak 4-5 méter széles medre képezett természetes választóvonalat. A meder gyakran ki volt száradva. A jugoszláv határőrök ekkoriban országuk közeli vidékeiről származó, magyarul is beszélő horvátok voltak. Járőrözés közben gyakran találkoztak velük a közvetlen közelükben elhaladó magyar határvadászok. Jól ismerték egymást. A szolgálati kötelmek nem tették lehetetlenné a személyes érintkezést, kapcsolatteremtést. Egy alkalommal a jugoszláviai Góla faluból a túloldali magyar határvadászok lakodalmi meghívást is kaptak.