Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Szabó Bálint: A szovjet-jugoszláv viszály következményei egy funkcionáriusi értekezlet tükrében

A menetvonalak mentén baráti virtuskodásra, ugratásokra is sor került. Mindkét fél szívesen szórakozott a következő módon. Ha valamelyik járőr tagjai már messziről észlelték a túloldalon közeledőket, és őket nem vették még észre, gyorsan levágódtak a földre. Elrejtőztek, majd mikor a határ másik oldalán mozgók a közelükbe értek, hírtelen rájuk ordítottak: „Állj!" A válasz rendszerint így szólt: „Ne hülyéskedjetek!". Farkas közlése szerint azonban „ 1947 vége felé" a helyzet gyökeresen megváltozott. Mint mondta: „A magyarul is kiválóan beszélő horvátokat montenegróiakra és macedónokra cserélték. Magyarul egy kukkot sem értettek. Gorombák voltak." Az új állomány tagjai Jugoszlávia távoli, déli területeiről származtak. Nemcsak a magyarok, hanem a határ túloldalának lakossága számára is idegenek voltak. Etnikai különállásukat sötét bőrük is jelezte. A magyar határvadászok nem voltak rasszisták. A régi jó ismerősök eltűnése után és az ellenséges viselkedés mellett az idegen külső mégis riasztóan hatott. A helyzet komolyságára, a felszíni változások mögöttes tartalmára utalt, hogy a menetvonalakat hátrébb vonták. Volt, ahol a járőrök útvonala több száz méterrel beljebb került a határvonaltól. Mai ismereteink szerint a szovjet-jugoszláv viszálynak a színfalak mögötti része is csak 1948 elején kezdődött. 1948 januárjának végén és februárjában hirtelen álltak elő olyan fejlemények, amelyek a „béketábor" vezető politikusai számára világossá tehették, hogy a korábban lappangó ellentétek a szovjet-jugoszláv viszony elmérgesedéséhez vezetnek. 1948 januárjában még Rákosi is gyanútlan volt. Erre utal az a tény is, hogy Moszkvában Szuszlovval találkozva a Tájékoztató Iroda tervezett második ülésére olyan napirendi pontokat javasolt, amelyeket hamarosan megbánhatott. Javaslatai között ugyanis a Marcos kormány elismerése és a balkáni föderáció létrehozása is szerepelt.™ Mire utalhatnak a jugoszláv határőrizetben az 1947 végén bekövetkezett változások, amelyeket a magyar határőrök érzékeltek? Két lehetséges magyarázatot látunk. Tito talán már 1947 végén sejtett valamit. Ha igaz az a feltételezés, aminek értelmében Sztálin már 1947 szeptemberében, a Tájékoztató Iroda első ülésének idején készült a Titóval való leszámolásra, nagyon is elképzelhető, hogy a nem kevésbé ravasz jugoszláv vezető rövid időn belül felismerte tévedését és rátapintott a generalisszimusz valódi szándékaira. Megelőző csapásként kezdett volna diplomáciai offenzívába, 1947 végén a szomszéd országokkal szerződéseket kötve, a balkáni államszövetség tervét középpontba állítva, Togliattit Belgrádban fogadva, hogy megerősítse a „béketáboron" belüli pozícióit a jövőbeni összecsapás idejére. Ebbe a keretbe illeszkedne Tito 1947 decemberében Budapesten tett látogatása, és az ott - december 8-án - aláírt magyar-jugoszláv szerződés is. Ha Tito 1947 utolsó hónapjaiban valóban komolyan számolt a Moszkvával való konfrontáció lehetőségével, akkor nyilván arra az esetre is elkészíthette a forgatókönyvét, ha a vita elfajulása esetén a szomszédos népi demokráciák magatartása ellenségessé válna. 70 Rákosi javaslataival kapcsolatban lásd Székely 7. p. A viszályt megelőző hónapokról pedig: Fejtő Ferenc: A népi demokráciák története: I—II. kötet. Bp., Magvető, Párizs, Magyar Füzetek. 1991. I. kötet. 138-147. p.