Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Szabó Bálint: A szovjet-jugoszláv viszály következményei egy funkcionáriusi értekezlet tükrében

megfelelően a folyótól északra - több falut és környékét magában foglaló - jugoszláv felségterület található. Az államhatár egy részét itt ugyan a Zsdála-patak képezi, de a patak keskeny, így lényegében a szakasz teljes egészében szárazföldinek tekinthető. Somogyudvarhely is e határszakasz magyar oldalán található. Huszár Dezsőnek Somogyudvarhely környékéhez köthető beszámolóját a Fórizstanulmányból adódó képpel összevetve semmi okunk nincs azt feltételezni, hogy az előbb említett határszakasz bármivel is „nyugodtabb" lett volna az átlagosnál. A hetenkénti lövöldözések és a titokzatos halálesetek említése a tanulmányénál még sötétebb kép kialakítására alkalmas. A tanulmány ugyanis halálesetekről nem számolt be magyar oldalon. Igaz, a vonatkozó anyag egy része már eltűnt. Csak találgatni lehet: vajon szándékos eltüntetésről van-e szó? Egyáltalán dokumentálták-e a kínosabb eseteket? Lehet, hogy a disszidálok lelövését más dokumentumokban rögzítették? Az Huszár beszámolójából sem derült ki, hogy a lovaskocsikon civilek vagy határőrök holttestét takarta-e a ponyva. A heti fegyverdörgés egy falu környékén viszont mindenképpen az incidensek nagyobb gyakoriságára utal, mint 367 eset megtörténte két év alatt az államhatár teljes hosszában. Még inkább így van, ha számításba vesszük, hogy a 367 jelentésből csak 110 foglalkozott átlövéses esettel. Az is igaz, hogy a tanulmány a jugoszláv kezdeményezésű provokációkról beszámoló jelentéseket dolgozta fel. A magyar határőrök ténykedésére annyiban utalt, hogy az ő részükről sem tartotta be mindenki a határrendre vonatkozó előírásokat. Megállapítását az ÁVH Határőrség parancsnokának 1952. május 2-án kelt 054. számú parancsával támasztja alá: »Az utóbbi időben egyes járőrök, határsértők üldözése közben, figyelmen kívül hagyva a nemzetközi egyezményekben megállapított határrendet, valamint előző parancsomat - átlépik Népköztársaságunk államhatárát, behatolnak a szomszédos államok területére. Súlyosbítja az ilyen cselekményeket az, amikor egyes tisztek követnek el határsértést és nem egy esetben mélyen behatolnak a szomszédos állam területére. Tiltsák meg az államhatár bármilyen okból való átlépését.«

69 Egy 1952-es magyar akcióról Huszár Dezső is beszámolt. Somogyudvarhelyen a pedagógusnap megünneplésére készültek. A jugoszláv oldalon lévő Zsdála faluból egy csapat liba a határ közvetlen közelébe tévedt, talán át is jött a magyar oldalra. A magyar határőrök lecsaptak a libákra, és mindet behajtották Somogy udvarhelyre. A jugoszláv járőr - észlelve a történteket - tüzet nyitott a szárnyasokat hajkurászó magyarokra. Szerencsére még csak sebesülés sem történt. A libákból pedig pedagógusnapi ünnepi ebéd lett. Nézőpont kérdése, hogy a sajátos eset a magyar végvári hagyományok további gazdagítására szolgál-e. Felmerülhet a kérdés, hogy az 1951 februárjában megtartott funkcionáriusi értekezleten elhangzottak valóságtartalmát későbbi időpontokban bekövetkezett események, és több mint egy év múlva kiadott parancs alapján lehet-e vizsgálni. Fórizs Sándor tanulmánya 1951—52-ből rendelkezésre álló anyagokra épült. Elemzésében a provokációk jellegét érintő esetleges időbeli különbségekre, tendenciákra nem tért ki. Huszár Dezső visszaemlékezése alapján sem állapítható meg érdemi változás az 1950től 1953 elejéig terjedő időszak viszonyaiban. A tanulmánynak és a visszaemlékezés69 Uo. 25. p.