Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Szabó Bálint: A szovjet-jugoszláv viszály következményei egy funkcionáriusi értekezlet tükrében

helyzet esetén ma inkább szigorítanának a reagálási lehetőségeken. 1951-52-ben viszont, a saját területen az éjszakai gyanús zajra a terepmegvilágítást követően (jelzőtölténnyel) rendszeresen lőttek a járőrök. Másnap jegyzőkönyvben rögzítették, hogy a fegyverhasználat tévedésből „vadra" történt. Arra viszont külön parancsot kaptak a járőrök, hogy a „kizárt" területen tartózkodó minden személyre, a jugoszláv katonákra is, használjanak fegyvert. Ha éjszaka a „kizárt" területről a járőr gyanús zajt hallott, a géppisztollyal felszerelt katona felkészült a tüzelésre, majd a járőrtárs fellőtt egy világító jelzőtöltényt. Az ezt követő 10-15 másodpercben kellett megítélnie a járőrparancsnoknak, hogy lát-e valamit (valakit), az magyar területen van-e, majd végül, ha úgy döntött, kilőtt egy hosszú sorozatot, esetenként 10-15 lőszert. Mindez gyenge megvilágításban, a nyomsávon és a műszaki záron keresztül történt. Kétséges, hogy a járőr biztosan el tudta-e dönteni, a látott személy a kizárt területen van-e, vagy a határ túloldalán, attól 10 méterre. A másnap elkészített jegyzőkönyv típusmegállapítással zárult: »A kivizsgálás során megállapítást nyert, hogy a fenti járőr által leadott lövések a műszaki záron túli magyar területen csapódtak be. A provokációval kapcsolatban sebesülés vagy haláleset nem történt.«

68 Ezt úgy kell érteni, hogy jugoszláv provokáció történt, és magyar oldalon nincs sebesülés. Fórizs Sándor az 1951-52-ben jugoszláv részről elkövetett határprovokációk rendelkezésre álló anyagait tanulmányozta. Összesen 367 jelentést nézett át. Az esetenkénti összesítő jelentések alapján megállapította, hogy már nincs meg az összes akkori eseményről készült anyag. A 367 eseményt, melyeket a jegyzőkönyvek tartalmaznak, mind határprovokációnak minősítették. Ezek az okmányokon „provokáció/átlövés" vagy „provokáció/ átkiabálás " meghatározással szerepelnek. Mindez hűen tükrözi a hivatalos magyar irányvonalat, amely még a legenyhébb határrendsértést is, például egy semleges tartalmú átbeszélést (köszönést), vagy azt, hogy a jugoszláv katona szolgálati kutyája nyulat kergetve átszaladt a határon, provokációnak minősít. A provokációnak minősített esetek többször kombináltan jelentkeztek. Atkiabálást követően átlőttek, behatoltak magyar területre és megrongálták a műszaki zárat, vagy tárgyátdobás és átbeszélés fordult elő. A 367-ből 110 jelentés foglalkozik átlövéssel. Sebesülést egyetlen egyszer sem említenek. A dokumentumok szerint a lövedékeket csak néhány esetben találták meg a kivizsgálás során. Egy alkalommal a magasfigyelő fa oszlopát lőtték keresztül. Az átlövések többsége éjszaka történt. A járőrök a dörrenést hallották, torkolattüzet láttak, a lövedék süvítését hallották, vagy azt, ahogy az ágakat eltalálták. Többször jelentették a nappal szolgálatot ellátók, hogy előttük, mögöttük porzott az út a becsapódások nyomán. Fórizs szerint többnyire nem lehet megállapítani, tényleg történtek-e átlövések a dokumentált esetekben. Valószínűsíti, hogy sokszor nem. Azt viszont ő is elismeri, hogy a határőrök komoly lélektani nyomás alatt állhattak. Félelmetes szituáció lehetett: éjjel járőrözni, a határvonal közelében haladó menetvonalon, még ha a túloldalon 68 Uo. 23. p.