Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Szabó Bálint: A szovjet-jugoszláv viszály következményei egy funkcionáriusi értekezlet tükrében

burzsoá nacionalizmus, a munkásmozgalom és a népek felszabadító mozgalmának legveszélyesebb ellensége, még él és képes arra, hogy megmérgezze az emberek tudatát. Erről újabb bizonyosságot nyújt a Tito-klikk burzsoá nacionalistáinak áruló politikája Jugoszláviában, akik - mint ez várható is volt - áttértek a fasizmusra és Jugoszlávia nemzeti érdekeinek közvetlen elárulására. A Tito-Rankovics-klikk soviniszta faji politikát, a nemzeti kisebbségek vadállati elnyomásának politikáját folytatja, megfosztja őket a szabad fejlődés minden lehetőségétől."

51 A jugoszláviai nemzetiségi kérdés megoldatlanságát Rákosi már évekkel korábban, 1948-ban hangsúlyozta..

52 Látható tehát, hogy a nemzetiségi kérdéssel való foglalkozás sem a megyei pártbizottság önálló ötletei alapján, hanem a központi irányvonalhoz való szigorú igazodás révén történt. Ennek további, ideológiai jellegű nyomai is felfedezhetők a téma tárgyalása során. Jellemző ugyanis, hogy Ács elsődlegesen az anyanyelv és a kultúra oldaláról közelítette meg a nemzetiségi kérdést: „Pedig az igazság az, hogy a horvát és a délszláv lakosság igenis szereti anyanyelvét, hagyományait, kultúráját, és boldog, hogy azt szabadon kifejezheti. Személyesen is láttuk, hogy a délszláv elvtársak mennyire örültek, hogy gyermekeik az iskolában horvátul tanulnak. Boldogan mesélték, hogy milyen szép horvát verseket tudnak szavalni. Ragyogott a délszláv nemzetiségek szeme, mikor kultúrcsoportjaink - melyek mostanában alakultak - sikerről beszélnek, melyet a megyei kultúrversenyen arattak. "

53 A nyelv és a kultúra kérdései pedig kulcsszerepet játsszanak a sztálini nemzetfelfogásban. Sztálin szerint ugyanis a nemzetnek négy fontos ismérve van. Az első két ismérv a gazdasági élet és a kultúra közössége. Ezek alapján különböztethetőek meg a szocialista nemzetek a burzsoá nemzetektől, mivel e két ismérv megváltozik a társadalmi forradalom következtében. A másik két ismérv a terület és a nyelv közössége. A területi változás nem szükségszerű velejárója a társadalminak. A nyelv is alapjában változatlan marad. Az előbbiek alapján világos, hogy Ács Sztálin tanítványaként tárgyalta a nemzetiségi kérdést. Mint már fentebb megállapítottuk, a délszlávok gazdasági tevékenységéről a többi dolgozóéval együtt beszélt az előadó. A lojalitás kötelező hangsúlyozása motiválta ebben, hiszen a szocializmus építése közös feladat. A területi szempont nem jelentett problémát, mivel a nemzetiségi falvak délszláv lakói a helyükön maradtak. Nyelvük sem változott meg. Nyelvtudásuk fenntartását azért propagálta a megyei első titkár, mert a nemzet ezen, változatlan ismérve, a somogyi szocialista nemzetiségi politika próbakövét képezte. (Hasonlóan az Német Demokratikus Köztársaságbeli szorbok nyelvének kötelező fenntartásához.) A kulturális ismérv viszont változó tényező volt, el kellett térnie a burzsoá előzményektől. Ezért volt szükség anyanyelvű brosúrák és könyvek terjesztésére a nemzetiségi lakosság körében. A funkcionáriusok egy része ezzel kapcsolatban mégis téves álláspontot képviselt: „A mi funkcionáriusainkat megtéveszti az is, hogy egyes idősebb délszlávok nem tudnak horvátul írni, olvasni, 51 Kozlov, V. K.: I. V. Sztálin a Szovjetunió szocialista nemzeteinek kialakulásáról és fejlődéséről. Századok, 1952. 1. sz. 56-73. p. (Voproszi Foloszofii, 1951. 2. számából átvéve) Idézett rész 69. p. A sztálini nemzetfogalom négy ismérvével kapcsolatban is Kozlov tanulmányát vettük alapul. 52 Székely Gábor: Kominform. 1947-1949. In: „Hatalom és politika az 50-es években" című konferenciajegyzőkönyve. Bp, 1997, 9. p. 37. lábjegyzet. (A továbbiakban: Székely) 53 SML. XXVII. 550. f. 1741. őe. 224. p.