Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Szabó Bálint: A szovjet-jugoszláv viszály következményei egy funkcionáriusi értekezlet tükrében

tációs munkáról mondottaknak. A fejezetek tartalma közötti ellentmondásra részleges magyarázatot ad az, ami általánosságban egy - előadást megfogalmazó - pártmunkás szempontjairól megállapítható. A párt ideális katonájának eredményeket kellett folyamatosan felmutatnia, hogy funkciójára való alkalmasságát bizonyítsa. Másrészt azt is szüntelenül igazolnia kellett, hogy nem esett a felfuvalkodottság bűnébe, nem rendelkezik túlzott önbizalommal. Ezért az önkritika eszközével is rendszeresen élnie kellett. Mindez az állandó konspin ció légkörében, dezinformációs szándékoktól torzítva játszódott le. Az ellentmondásos szempontok dzsungelében az elöljárók a megnyilatkozók szándékát értékelték elsődlegesen, a produkciók logikai bukfenceivel nem sokat törődtek. Bizonyos esetekben direkt jól jött, ha az előadók ködösen fogalmaztak. Jelen esetben azonban még más is hozzájárult az ellentmondás kialakulásához. A délszlávok esetében nem volt megengedhető a rendszer erejében való leghalványabb kételkedés beismerése sem. Az előadó akkor inkább az ellentmondásos fogalmazást választotta. A zavart pedig tovább fokozta azáltal, hogy a délszlávok építő munkájának dicséretét feloldotta a többi határmenti dolgozóéban. Az előadás híg oldatában eltűnik a határvidéki délszlávok valódi magatartása. A szocializmus építésében való részvételen túl a megyei pártbizottságot a délszlávok azonosságtudata is érdekelte. Ács ennek kapcsán - némi megértést tanúsítva problémákról is beszélt: „A délszlávok körében a nemzetiségi kérdésben azonban nincs világos helyzet. Azt lehetne mondani, hogy az alaphangulat még a régi félelmet tükrözi vissza. Még élénken emlékezetünkben él a régi elnyomás, ehhez párosult az új sváb kitelepítés, a Tito-féle nemzetiségi üldözés, stb. Ennek következtében a vezetők és a nép is sűrűn mond olyanokat, hogy mi magyarok vagyunk, nem akarunk délszláv iskolát, nem kell délszláv előadó, stb. Egyes funkcionáriusok ennek örülnek, bizonyos nacionalista elhajlással nézik ezt a kérdést. "

50 Az előbbi idézet két szempontból is figyelmet érdemel. Egyrészt kiderül belőle, hogy a megyei pártvezetés nincs megelégedve a somogyi délszlávok nemzetiségi önmeghatározásával, illetve annak nyílt vállalásával. Kívánatosabbnak tartaná, ha bátrabban kinyilvánítanák etnikai hovatartozásukat. Másrészt az idézett állítások magyarázatot is próbálnak adni az e téren kialakult helyzetre. Több tényezőt is felsorolnak, melyek a hazai délszlávokban félelmet kelthettek. Annak megértéséhez mindenképpen megadják a kulcsot, hogy a megyei pártbizottság miért foglalkozott a kérdéssel. A régi rendszerbeli elnyomás és a titoista üldözési politika említése arra utal, hogy a pártbizottság Horthy és Tito rendszerével szemben akarta demonstrálni az új berendezkedés magasabbrendűségét. A sváb kitelepítés valóban zavaró tényező lehetett, de szervesen nem kapcsolódik a pártvezetés koncepciójához, mivel azt az új magyar állam hajtotta végre. A másik két tényező viszont ideológiai töltettel is bírt. A sztálini felfogás ugyanis nagy súlyt fektetett a burzsoá és a szocialista nemzetiségi politika megkülönböztetésére. Sztálin szerint egy többnemzetiségű országon belül a saját burzsoáziája által irányított uralkodó nemzet elnyomja a többi nemzetiséget. Szocialista viszonyok között ellenben harmonikus a proletariátusuk által vezetett különféle népek együttélése. E téren Tito a szovjet ideológusoktól külön is megkapta a magáét: „A 50 Uo.