Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Szabó Bálint: A szovjet-jugoszláv viszály következményei egy funkcionáriusi értekezlet tükrében

4. A délszlávok kérdése A negyedik fejezetben Ács - mint már előzetesen beharangozta - rátért „A délszlávok kérdésé"-nek ismertetésére. Mondandóját az elkövetett hibák, mentegetőzéssel kombinált, beismerésével kezdte: „Megyénkben a délszláv községek száma nem nagy. Emiatt volt idő, hogy megfeledkeztünk róluk mi, a Megyei Pártbizottság. Ez előfordult a tanácsválasztás idején. "

44 A megyei pártvezetést felsőbb helyről ébresztették fel: „Szentivánszki elvtárs, a Központi Vezetőség munkatársa, most, a kongresszus során is kérdést intézett hozzánk, hogy van-e a kongresszusi küldöttek között délszláv. "

45 Az ébredés önkritikát eredményezett: „ Kiderült, hogy mi nem gondoltunk előbb rá, ez meglehetős nagy hiba. Hosszú időn át a délszlávok kérdését, helytelenül, nem dolgoztukfel, nem ismertük fel. "

46 Nem véletlen, hogy a hiba feltárójaként Szentivánszki elvtársat nevezte meg a megyei titkár. Szentivánszki ugyanis, az MDP Központi Vezetősége képviselőjeként, jelen volt a funkcionáriusi értekezleten. A „talpnyaláson" túl mélyebb összefüggés is létezhet, amelyre még visszatérünk. Ács - mint már általában a határvidék lakosságával kapcsolatban megtette - a délszlávok rendszer iránti lojalitásának is hangot adott: „Megyénkben a délszlávok szeretik Népköztársaságunkat, Pártunkat, Rákosi elvtársat. Hűségesek a Szovjetunióhoz, Sztálinhoz. Lakácsa, Vízvár, Bélavár dolgozói, s a dolgozó parasztok vezetői harcosak, gyűlölik a múlt rendszert. Gyűlölik a volt csendőröket, jegyzőket, sőt a klerikális reakciósok ábrázatát is felismerték. Ez személyes tapasztalatból is elmondható. "

47 A délszlávok hűségformulája szerkezetében is hasonlít a lakosságéhoz. Mindkettőben a hűség kifejezéséhez társul az érintetteknek az ellenséggel szembeni negatív beállítódása. Az előadó mindkét esetben azt is hangsúlyozta, hogy a lojalitást illetően személyes tapasztalatok állnak rendelkezésére. Az viszont érdekes, hogy a délszlávokkal kapcsolatban a múlt rendszer exponensei iránti gyűlöletről is beszélt, míg az összlakosság esetében a jugoszláviai állapotok ismerete került csak szóba. A titoizmus természetesen a délszlávok kérdésével foglalkozó fejezetben is szerepet kapott: „Meg lehet állapítani, hogy a jugoszláv propaganda, agitáció, terrorcselekmények a határmenti lakosságot, a dolgozókat, a dolgozók többségét, köztük a délszlávokat sem félemlítették meg. Mindenki dolgozik, épít. Fejlődnek a tszcs-ok. Beruházásokat tesznek a csoportok, számítgatják a jövőt. Mindez azt mutatja, hogy Népköztársaságunk erejében bíznak, hogy az ellenségnek a rettegés légkörét itt megvalósítani nem sikerült. "

48 Érdemes figyelmet fordítani a következő bekezdésre is: „Mindez azt mutatja, hogy a mi munkánk is bizonyos eredménnyel jár, s különösen az utóbbi időben határozottabbanfelléptünk. A lakosságot meggyőzve határaink szilárdságáról, a néphadseregünk erejéről beszélve, a Szovjetunió legyőzhetetlen erejéről beszélve ez a magabiztos hangulat csak fokozódik. "

49 Mindez ellentmond az előző fejezetben, a gyenge agi44 Uo. 224. p. 45 Uo. 46 Uo. 47 Uo. 48 Uo. 49 Uo.