Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Szabó Bálint: A szovjet-jugoszláv viszály következményei egy funkcionáriusi értekezlet tükrében

A határozat ismertetését követően Ács a Központi Vezetőség - 1951. február 22-éhez képest - utolsó ülésére hivatkozott. A nevezett ülésen Rákosi a Kominformhatározat hazai leképeződésének részeként kijelentette többek között, „hogy a »mi déli határainkon ágál és provokál az amerikai imperializmus ügynöksége, a Tito-kormány. Ez a maga módján igyekszik segíteni amerikai gazdáinak. Különösen a háborús uszítás és kardcsörtetés terén fejtenek ki Titoék nagy tevékenységet.« »Most azonban az imperialisták nagy gondban vannak Jugoszlávia miatt, melynek gazdasági helyzete olyan válságosra fordult, hogy a kapitalista országok sajtója is az egész rendszer megingásáról beszél.« Rákosi elvtárs elmondja, hogy Jugoszláviában, ahol a dolgozó parasztságot százezrével hurcolták el, terményét elharácsolták, a parasztoknak természetesen nincs kedvük a munkára, ugyanígy a munkásoknak az üzemekben is. Erre vezethető vissza, hogy a gazdasági válság egyre nagyobb méreteket ölt. Ennek mélyreható eredményei vannak. Mint Rákosi elvtárs elmondja: »nagyon sokan vannak a jugoszláv dolgozók között, akiket 2 évvel ezelőtt Titoéknak sikerült megtéveszteni azzal, hogy őis kommunista, aki csak félreértésből került ellentétbe a felszabadító Szovjetunióval. Az elmúlt két esztendő keserves tapasztalatai ezeket a jóhiszeműeket is meggyőzhették arról, hogy nem holmi félreértésről van szó, hogy Tito és cinkosai már akkor is - akárcsak most — az imperialisták aljas és alattomos ügynökei voltak. Ennek a felismerésnek megfelelően egyre erősödik a jugoszláv dolgozók ellenállása Tito bandájával szemben, szaporodnak a hírek az ipari munkások és parasztok szabotázsairól, és egyre gyakrabban fegyveres ellenállásukról is. Mi a legnagyobb rokonszenvvel és megértéssel kísérjük ezt a harcot, amelyet a jugoszláv dolgozó nép az amerikai imperialisták szocialista mezbe öltözött aljas segédcsapataivalfolytat, és számunkra nem kérdéses, hogy ez a harc előbb vagy utóbb, de a jugoszláv népszabadság és szocializmus híveinek győzelmével fog végződni.«"

6 Az ismertetett határozat és Rákosi idézett mondatai lényegében tartalmazzák azt az eszmei muníciót, amelyet a megyei pártbizottság Tito ellen felhasznált. Ács Lajos egyértelműen megnevezte a forrásokat, melyekből merített. A Tájékoztató Iroda 1949. novemberi határozatán kívül az MDP Központi Vezetőségének egyik ülésére hivatkozott. Mégsem csak arról van szó, hogy ezek lettek volna direkt a megyei pártbizottság előadóinak ihletői. 1948 júniusa és 1949 novembere között ugyanis az antititoista eszmei felépítmény elnyerte végső formáját. E folyamatnak a Rajk-per is a közép-európai koncepciós perek láncolatába illeszkedve - egyik fontos állomása volt, amint erre Ács is utalt beszédének elején. A perek vádiratai és ítéletei, valamint a Tájékoztató Iroda üléseinek határozatai és egyéb dokumentumai az MDP Központi Vezetősége számára is kötelező érvényűek voltak. Rákosiéknak ebből az anyagból, a megadott formák alapján kellett felépíteni a magyarországi antititoizmust. A Jugoszláviával szemben folytatandó propaganda szempontjai előregyártott elemekként álltak rendelkezésre. A jugoszláviai állapotoktól a titoisták ügynöki tevékenységéig mindenről kész recept alapján kellett írni és beszélni. Rákosi sem változtathatott sokat jól felfogott érdeke alapján - a már meglévő paneleken. Az antititoizmus magyaror6 Uo. 214. p.