Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Gárdonyi Máté: 1944^15 eseményei a Zselickislaki Plébánia história domusában (Forrásközlés)

lakosságot foglalkoztató ügyeket, botrányokat „különfélék" cím alatt írta meg. A bejegyzések tárgyszerűségét azonban befolyásolta a lelkipásztor kifejezetten konfliktuskereső személyisége, úgy tűnik, sokszor a história domusnak „panaszkodta ki magát". Ez mindenekelőtt a tanítóválasztások körüli huzavonákra igaz, amelyek nemegyszer odáig fajultak, hogy a falusiak bosszúból felgyújtották a plébános szénáját, bedobálták a paplak ablakait, mire a plébános puskájával a támadókra lőtt.

13 Rott Nándor püspök bérmálási naplójában így jellemzi papját: „Erélyes ember, kissé hirtelen... A templomlátogatás itt igen gyenge. Részben oka ennek a pap is éles beszédeivel... Erélyes és elég kemény embernek látszik. Rendes ember is. Elég rendet találtunk nála plébánia-vizsgálatnál. "

H ízelítőül álljon itt az a rész a história domusból, amely a hívek jellemzéseként került be a könyvbe, ám legalább annyira rávilágít a plébános személyiségére, mint a lakosság szokásainak változására: „ Erkölcsi életük nem kifogástalan, amennyiben vasár és ünnepnapokon a templomot nem igen látogatják; a férfiak közt sok a megrögzött templom kerülő (még a töröcskeiek s különösen a zseliczszentpáliak vannak buzgóbb templombajárók); annál szorgalmasabban látogatják a korcsmát; a vasárnapi munkaszünettel nem sokat törődnek; nagyon dívik a magánlegeltetés, az erdőben a gomba-, eper, s hecsli szedés s ezek miatt mulasztják el a vasárnapi sz. misét. A litániára való járás pedig - különösen a férfiaknál - nem igen dívik... A régi jó erkölcsökkel együtt elvetették a régi magyaros ruházkodást is. A férfiak nem viselik a régi divatú magyar gatyát, hanem nadrágban járnak, mint az iparosok, vagy urak; nincs ködmön, szűr, hanem urasféle kabát és soknál szőrbélésü bőrkabát (télen); lábbelijük a klumpa vagy cipő; kevés a csizmás; a fiatalságnál szórványosan divatba jött a forradalmak után a sárga-, vagy piros bőr csizma. A nőknél a háború után igen felkapott aflancz: selyemruha, úrias téli kabát, szőrme boá stb. "

15 A fenti idézet is jól példázza, hogy a história domusban található jellemzések, feljegyzések csak megfelelő kritikával vehetők figyelembe. Ami a vallási szokásokat illeti, e sorok írója Gyeney György egyik utódaként a zselickislaki plébánosságban éppen azt konstatálta, hogy a zselici falvak a kevésbé szekularizált egyházközségek közé tartoznak Somogy megyében. A divat hódítását pedig Rott püspök is szóvá tette bérmálási naplójában, ám egészen más „szemmel": ,A nép igen pompa szerető. Itt láttam a legszebb ruhákat a leányokon. Szép táj.

,,[(l Forrásértéke okán kiemelkedik az évi összefoglalók sorából az a naplószerűen lejegyzett rész, amely 1944 és 1945 helyi eseményeit rögzíti, szinte napról-napra. A front átvonulásáról, „a sokak által felszabadítóként fogadott, ám kezdettől megszállóként viselkedő szovjet Vörös Hadsereg jelenlétéről"

11 természetszerűleg kevés egyidejű és megbízható feljegyzés maradt fenn, hiszen akkoriban a lakosság nem az átélt 13 A Zselickislaki Plébánia história domusa 88., 94., 117. p. 14 Rott Nándor püspök bérmálási feljegyzései (1921-1938). Sajtó alá rendezte Körmendy J. és Rajczi P (A Veszprémi Egyházmegye múltjából 17.) Veszprém, 2000, 166-167., 174. p. (A továbbiakban: Rott i. m.) 15 A Zselickislaki Plébánia história domusa 2. p. 16 Rott i. m. 167. p. 17 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Bp., 1999, 271. p.