Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)
Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus második felében
Kaposvár kéjelgésügyi szabályrendelete Ezt a rendeletet szükségessége ellenére a hivatalok lassan őrlő malmai sokáig alakítgatták. Az iratokból nem derül ki, hogy konkrétan ki indította el a jogszabály alkotási folyamatot. Lehetséges, hogy a Kolozsvár által 1906 szeptemberében minden törvényhatósághoz hivatalból megküldött új városi prostitúciós szabályrendelete adta az ötletet Kaposvár városigazgatása számára. Ugyanis a kaposvári rendőrkapitány már 1906 folyamán előmunkálatokat végzett a kolozsvári prostitúciós szabályrendelet felhasználásával. A rendőrkapitány az erdélyi nagyváros statútumát igen jónak találta, 53 így valószínűleg tartalmában is ez alapozta meg Kaposvár első - és mindeddig egyetlen - kéjelgésügyi rendszabály-együttesét. A kaposvári szabályrendelet 54 összesen ötvenöt paragrafusból állt, melyeket az - Altalános határozatok - Bordélyházak és bordélyházi kéj nők - Orvosi vizsgálat - Büntető határozatok és az illetékes hatóságok című fejezetekbe soroltak. Ez a jogszabály az 1882. évi vármegyei szabályrendelettel szemben világosan megfogalmazza, hogy „minden nő, aki a kéjelgést keresetszerűen űzi [•••] kéjnőnek tekintendő" (1. §). A változó társadalmi igények és lehetőségek hatására már nemcsak bordélyházi kéjnők, hanem a magánkéjnők, másként bárcás kéjnők is legálisan működhettek Kaposváron (3. §). (A megye többi településén továbbra is csak bordélyházban alkalmazottak „űzhették az ipart".) A prostituáltaknak a városi rendőrkapitányságon kellett regisztráltatni magukat, aki ezt nem tette, azt titkos kéjnőnek tekintették és ők állandó rendőri zaklatásnak tették ki magukat (4. §). A statútum az utóbbiakat, valamint a szabályrendelet egyéb pontjait be nem tartó kéj nőket a büntető törvénykönyv 81. paragrafusa alapján egy hónapig terjedhető elzárással fenyegette. Három napig terjedhető elzárást és negyven koronáig terjedő pénzbüntetést kockáztatott, aki olyan egyéb kihágást követett el, mely az előbbi törvényhely alapján nem volt büntethető, de a szabályrendeletet megsértette (54. §). A titkos kéjelgéssel alaposan gyanúsítható nőket a rendőrségnek jövedelmük felöl rendszeresen el kellett számoltatnia és ha nem tudtak „tisztességes" keresetet igazolni, akkor „jegyzőkönyvileg megintendők" voltak. Ezek után a „gyanús" nők megfigyelés alá kerülhettek és indokolt esetben arra is lehetett kötelezni őket, hogy orvosi vizsgálatnak vessék alá magukat. Ha nemi betegséget állapítottak meg náluk, akkor kórházba kellett szállítani őket, amit gyógyulásukig nem hagyhattak el. A legális utat választó prostituáltnak személyazonossága igazolása után nyilatkoznia kellett a rendőrségen, hogy miért választotta ezt a foglalkozást. Ha kizárólag anyagi okok miatt lépett erre a pályára, akkor a hivatalnak jótékony egyletek támogatásával, vagy - ki nem fejtett - egyéb módon segítséget kellett nyújtania a kéjnő „ tisztességes módon való megélhetéséhez" (4. §). Az alapos kikérdezéssel a kerítők tevékenységét akarták kiszűrni. Ha a jelentkező egészségesnek találtatott, úgy bekerült a 53 SML alispáni i. 25.150/1921. 54 Megjelent Somogyvármegye Hivatalos Lapja (a továbbiakban: SHL), 1910. 7. sz. 107-112. p.
