Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)
Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus második felében
A kaposvári kórház már régen megtelt sebesültekkel, a színházban, iskolákban is „betegnyugvó intézeteket" rendeztek be. ennek ellenére krónikus helyhiány mutatkozott az egészségügyi intézményeknél. A hiányos táplálkozás a nemi betegségekben szenvedők életerejét is jelentősen csökkentette. Somogy vármegye a katonai statisztika szerint nemi betegségekkel az ország egyik legfertőzöttebb vidéke volt a háború éveiben. Az egész Monarchiában arányaiban csak Temesvár előzte meg. 48 A somogyi helyzet súlyosságát mutatja, hogy 1917 tavaszán a belügyminisztérium közegészségi osztálya megállapodott a kaposvári közkórházzal, hogy az intézmény területén „ egy a kor igényeinek megfelelő nagyobb befogadásu képességű pavilon épitessék". Az alispán normatervet kért és kapott a belügyminisztériumtól a pavilonról. Ennek ismeretében készített egy feljegyzést a kórház „bujakóros osztályának vezetője " az alispán részére. 49 Dr. Ullmann Antal osztályvezető főorvos megállapította, hogy a pavilonban nemenként felállítandó 19-19 ágy „a mai betegforgalmi viszonyokhoz képest annyi, mint csepp a tengerben ", mivel 1917-ben eddig csak a szoros értelemben vett venereás beteglétszám 467 fő volt Somogy vármegye közkórházában. Mindehhez a női osztályon 34, a férfi osztályon 26 ágy állt rendelkezésre. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a nőket gyakran kettesével fektették egy ágyba [!], mert 42, sőt télen sokszor 52 beteget kellett elhelyezni a 34 helyre. A férfiak részlegén is általában több beteget helyeztek el, mint amire maximálisan tervezték az osztály kapacitását. Itt a padlóra helyezett szalmazsákokra fektették azokat, akiknek nem sikerült ágyat biztosítani. „Hogy ezen állapotok minden hygienia kicsúfolásának nevezhetők, nem szorul bővebb magyarázatokra... " - zárta rövidre a gondolatot a főorvos. 50 Dr. Ullmann 25 éves praxissal a háta mögött legalább nemenként 50-50 férőhelyes nemi betegek részére felállítandó pavilont látott volna kielégítőnek, melyek osztályonként 15-20 ággyal bővíthetők, „mertfélő, hogy rövid időn belül az előirányzott ágyszám elégtelennek fog bizonyulni". Véleménye szerint a közerkölcs védelmében külön betegszobákban kellene elhelyezni a hatóságilag beutaltakat és külön a „jobb elemeket". Előbbin a kéjnőket és a cselédlányokat, utóbbin az iparosok és a földművesek feleségeit érti. A betegek érdekeit az új épületben vizsgáló szoba, mely ingyenes rendelőként is működne, valamint laboratórium kellene, hogy szolgálja. 51 A főorvos eszmefuttatásában kiáll a „jobb iparos, az intelligens középosztály, és a birtokos parasztság" járóbeteg kezelése mellett, mert a háborús állapotok következtében körükben is annyira elharapództak a nemi betegségek, hogy tömeges kórházi kezelésüket nem bírná el az ország gazdasága. Mindenképp ingyenesen kellene a vagyontalanok részére a vizsgálatokat lefolytatni, nehogy e miatt is távol maradjanak a gyógyulás lehetőségétől. 52 48 SML alispáni i. 517/1919. 49 Uo. 50 Uo. 51 Uo. 52 Uo.
