Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus második felében

A kaposvári kórházban kezelt 606 nemibeteg az 1904. évben itt ápolt 3497 betegnek 17,3 százalékát, tehát több mint hatodát tette ki. Az általuk benntöltött 20 379 nap pedig 14,6 százalékát jelentette az összes - 139 090- ápolási napnak.

43 Mivel nem ismerjük, hogy a foglakozás szerinti felsorolásnál honnét érkeztek és bejegyzettek voltak-e azok a venereás betegek, akiket kéjnőként vettek számba - összesen 87-et regisztráltak így -, ezért további következtetéseket - azon kívül, hogy a 606 nemi betegnek 14,3 százalékát és az összes ápoltnak 2,5 százalékát tették ki - nem tudunk levonni ezekből az adatokból.

44 Az első világháború következtében felértékelődött a hadrafogható férfiak jelentősége, az egészségük így már katonai érdeknek is számított. A hadipotenciál növelése céljából - a katonák egészségének fenntartásáért - számos rendelkezést bocsátottak ki a minisztériumok. Az 1915-ben kiadott egyik körrendelet a bejegyzett kéjnők szobájában kötelezően kifüggesztendő ismertetőt és árlistát írt elő, mellyel a vendégeket kellett tájékoztatni az óvószerekről, melyeket a kéjnőnél megvásárolhatóvá kellett tenni. A helyi hatóságok feladatul kapták a titkos prostitúció fokozott mértékben való ellenőrzését, visszaszorítását. Somogyban nem tudunk olyan esetről, melyben a „rosszhírű mulatóhelyek" közül akárcsak egyet is bezártak volna. A kórházak valószínűleg nem fogadták mindenütt tárt karokkal a venereás betegeket, mivel kötelező felvételükre hívja fel a törvényhatóságok figyelmét a rendelet.

43 A bajt a csírájában kell elfojtani - lehetne a vezérelve annak a körrendeletnek, mely azt írja elő, mely a nemi betegséget elkapott katonák parancsnokainak kötelességévé tette a fertőzés forrásának kipuhatolását. A kinyomozott nőket pedig a közigazgatási hatóságoknak kellett kórházba juttatniuk. A „vénuszi kórt" elkapó katona eztán nemcsak az egészségét kockáztatta, hanem a szabadságát is, mert azt megvonhatták tőle teljes felgyógyulásáig. Az egészségügyi hatóságoknak külön nyilvántartást kellett vezetni a kezelés alatt álló katonákról. Számuk hátországban való növekedése miatt az alispánnak intézkednie kellett a betelő kórházi férőhelyeken kívüli, ideiglenes, de kórházszerű ellátást biztosító épületekről. A városokban a civilek a helyhiány miatt otthon is kezelhetők nemi betegséggel, a szegények továbbra is ingyenesen. Ha a kórház nem rendelkezett nemi betegeket ápoló részleggel, akkor létesíteni kellett.

46 Kaposváron utóbbi már évtizedek óta működött. A háborús viszonyok közt a nemi betegségek eddig is magas száma és aránya tovább nőtt. A hadügyminiszter egy 1916-os átirata szerint „a nemi bajos katonák betegségüket túlnyomórészt (50-80%) a mögöttes országrészekben szerzik". Mind a legális, mind a titkos prostitúció fokozott ellenőrzését tartotta szükségesnek a belügyminiszter.

47 43 Uo. 72-82. p. 44 Uo. 79. p. 45 106.009/1915 sz. belügyminiszteri rendelet. A venereás betegségek ellen való védekezésről. MRT 1915, 2206-2207. p. 46 32.000/1916 sz. bm. rendelet. A nemi betegségek elleni védekezésről. MRT 1916, 366-369. o. Hivatkozik a hadseregfőparancsnokság Op. 61.381/1915 sz. rendeletére 47 30.203/1916 sz. bm. rendelet. A kéjnők orvosi vizsgálatáról és a vizsgálat eredményének bejelentéséről. MRT 1916, 395-396. p. Hivatkozik a hadügyminiszter Abt. 14. 3.740/1916 sz. átiratára.