Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus második felében

zül 16-ot (negyedüket!) vittek kényszergyógykezelésre a kórházba. A polgármester védelmébe vette a bordélyházak tulajdonosait és személyzetét - így áttételesen a polgármesteri hivatalt, mint engedélyező' hatóságot is -, mivel a helybeli katonai vezetők ezeket az intézményeket vádolták a sok nemi betegséggel kínlódó katona miatt. Sőt, a város vezetője azt a kijelentést tette, hogy „legtöbbször az állapítható meg, hogy a betegséget a katona a bordélyházban nem szerezte, hanem megfordítva terjesztette". A polgármester védelmébe vett még másokat is: „...a kéjelgési ügy kezelése körében a rendőr kapitányság, s az orvosok eljárása a rendeleteknek megfelel, s e téren fokozottabb tevékenység és az állapot javulása is constatálható".

39 Kaposváron 1898-ban összesen 193 kéjelgéssel gyanúsítható nőt tartóztattak le éjjeli razziák eredményeképpen. Közülük 61-nél (31,6 %) állapítottak meg nemi betegséget az ilyen esetekben kötelezően megtartott orvosi vizsgálatok során. A város főorvosa, dr. Polányi Lajos ezeket az adatokat már javulásnak minősítette éves jelentésében.

40 A nemi betegségekben szenvedők a kaposvári kórház ápoltjainak jelentős részét tették ki az egész vizsgált korszak alatt. Az 189l-es évben 178 férfit és 158 nőt kezeltek ilyen kórokkal a megyeszékhely kórházában. Ez a 336 fő összesen 10 074 napot töltött az intézményben, ami 30 napos fekvőbeteg kezelést jelentett betegenként.

41 Az 1904-es évről részletes kimutatást áll rendelkezésünkre. Ebben az évben 606 személyt kezeltek bujakór, kankó és lágyfekély tüneteivel. A nemek aránya meglehetősen kiegyenlítettnek mondható, hiszen közülük 313 volt a férfi és 293 a nő. A leggyakoribb szexuális úton terjedő betegség ekkor a kankó volt: 135 férfi és 152 nő, összesen 287 fő feküdt ezzel Kaposváron kórházban. Bujakórral 103 férfi és 87 nő, összesen 190 fő volt fertőzve az ápoltak közül, míg lágyfekély miatt 75 férfit és 54 nőt, összesen 129 beteget kezeltek. Mindezek jelentősen meghaladják a „morbus hungaricus", a tüdővész miatt kórházba kerültek ez évi adatait, igaz utóbbinál jóval nagyobb volt a halálozási arány. A három, külön tünetegyüttesként kezelt nemi betegség közül csak a bujakór követelt ekkor halálos áldozatokat: 3 férfi és 1 nő hunyt el a kórházban miatta. Az ápolási napok rendkívül nagy száma következtében - melyek a 606 betegnél összesen 20 379-re rúgtak - jelentős költségek merültek fel. A nemi betegek ebben a kórházban átlagosan az 1904. évben 34,6 napot töltöttek el. Legtöbb időt, 48,5 napot a bujakór, legkevesebbet, 25,5 napot a kankó gyógyítása igényelte átlagosan a betegektől, míg a lágyfekéllyel általában 29,8 napot kellett a kórházban eltölteni általában. A 190 bujakórosból 158 távozott gyógyulva, 3 javulva, míg 4 fő a kórházban meghalt. Az év végén 25-en álltak még kezelés alatt. A 287 kankósból 246ot gyógyítottak meg, 3 főnél javulást sikerült elérni, míg 2 fő állapotánál nem sikerült kedvező eredményt felmutatni. December végén még 35 főnek kellett folytatni a kezelését. Az egészség szempontjából a legjobb arányokat a lágyfekélyes betegeknél érték el a kórház orvosai. A 129 ápolásra szorultból 114-nél értek el teljes sikert, 3 főnél javulást, míg 12 főnek 1905-re is áthúzódott a kezelése.

42 39 SML alispáni i. 1013/1898. 40 Dr. Polányi Lajos: Orvosi jelentés. Somogy, 1899. február 12. 2. p. 41 Somogymegye közkórháza. Somogy, 1892. június 28. 2. p. 42 Dr. Szigeti Gyula Sándor: Somogy vármegye Kaposvári Közkórházának története és az 1904-ik évről szóló kimutatása. Kaposvár, 1905, 82. p.