Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus második felében

A megyeszékhely közrendje, az itt élők egy részének erkölcsei sokak számára radikálisan javítandó feladatként jelentkeztek. Ennek adott hangot az a cikkíró is, aki az új rendőrkapitány, Leposics Ignác 1893. évi kinevezésekor kéretlenül is rámutatott a rá váró nehéz feladatokra. A korszakban a nemi betegségek terjesztésével leginkább vádolt cselédség megrendszabályozását ajánlja az újságíró Leposicsnak. „A cselédség kevés kivétellel oly erkölcstelen, olyan rossz, hogy e tekintetben Kaposvár valóságos Zsodoma! [sic!] A vidéki proletárság, helynélküli kujtorgók, gyerekezni ide vonuló bitang-nők ugy elözönlik a várost, hogy a rend alig tartható fent, a betegségeket beoltják a külvárosrészekbe s innét terjed a belvárosba. "

3I A cselédszerzőknél sokszor hiány mutatkozott a „tisztességes" munkát vállaló cselédekből. A nőcselédek elég sokan voltak az igények kielégítéséhez, de egy részük a nagyobb keresettel kecsegtető kéjelgésből próbált rövidebb-hosszabb ideig, több-kevesebb sikerrel megélni. Mivel ezt nem a hatóságok által is tolerált formában, bejegyzett kéjnőként folytatták, így a rendőrség és az újságírók állandó célpontjai voltak. Helynélküli, tehát potenciálisan a kéjelgés felé orientálható cselédeket csak három napig tűrné meg Kaposvár határain belül az a tollforgató, aki jól ismerve a helyi viszonyokat megállapította: „A baj oka azonban koránt sem abban van, mintha nem volna elég nőcseléd, hanem abban, hogy az utczai és titkos prostituczio ismét elhatalmasodott, mely a szolgálatból kilépőnőcselédeket magával ragadja"}

2 Az utcákon, tereken, a „tisztes" polgárok szeme előtt kuncsaftra vadászó, viselkedésükkel és ruházatukkal a „jóravaló" lakosok felháborodását kivívó kéjelgésből (is) élő nők jelentették az egyik legnagyobb gondot a kaposvári rendőröknek és az erkölcscsőszi erényeket is felvonultató újságíróknak. Egyelőre nincs tudomásunk róla, hogy a vizsgált korszakban a megyeszékhelyen kívül is létezett volna az ún. utcai prostitúció, melynek természetesen, csak a vendégszerzési része zajlott közterületen. Ezt a legolcsóbb prostitúciós formát már a kisebb városok közönsége sem tolerálta, ám a Kaposvár nagyságrendű településeken általában állandó „városképi jelentőségűnek" számított. „Lehámozott szemérmük ott dorbézol az utczán pirosítóban, s kergeti a rosz ösztön ugy, hogy maradása nincs a dolog mellettA sok, pénzért szerelmet áruló nőt és kétes egzisztenciájú férfit nem szabadna tűrni a prófétai hangvételű cikk szerzője szerint a város határain belül. Radikális és utópisztikus megoldásként nemenként külön-külön kellene a „léha" elemeket elhelyezni - legalábbis a vezércikket is e témának szentelő újságíró szerint. „Aztán az egyik telep neve lenne Sodorna; a másiké Gomorha!"^ Az ilyen, csak részben kéjelgésből élő és azt is csak több-kevesebb sikerrel folytató, mondhatni alkalmi prostituáltakat a rendőrség rendkívül nehezen tudta kezelni, mivel az illegális üzletszerű kéjelgést bizonyítani szinte lehetetlen volt. A „gyanús" nőket éjjelenként rendszeresen begyűjtötte a rendőrség, de ha nemi betegség miatt kórházba nem utalhatta, akkor általában kénytelen volt elengedni őket. „Az éjjeli kujtorgókat seregszámra fogják össze a rendőrök s reggel ugy jönnek ki a zár alól, mint a gyertya lángnál megperzselt vacsora vesztő pillék." A helyi újságokban gyakran számoltak be a szerkesztőségbe küldött, a fentiek megszüntetését követelő levelekről.

34 31 A kaposvári városi kapitányság be van töltve. Somogy, 1893. október 1. Melléklet 1. p. 32 Kevés a nőcseléd Kaposvárott. Kaposvár, 1897. május 27. 4. p. 33 100 zabgyerek! És a cselédek! Somogy, 1900. február 4. 1. p. 34 Sodorna. Somogy, 1903. szeptember 27. Melléklet 1. p.