Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)
Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus második felében
mivel sem a korabeli helyi újságok, 23 sem a megyei terjesztésű lapok nem foglalkoztak a témával és közigazgatási fórumok irataiban sem találtunk erre vonatkozó forrásokat. Bizonyosan Csurgón is működött bordélyház, legalábbis 1900-ban és az azt megelőző években. A kéjnőkről való kettős nyilvántartást akarta a Csurgói járás főorvosa, dr. Éhn Kálmán elkerülni, mikor 1900-ban az alispánhoz fordult a regisztrálásuk ügyében. Maár Gyula megnyugtatta, hogy a bordélyosoknak nem kell időről-időre a járási főorvosoknál is bejelenteniük az üzletükben beállott személyi változásokat, hanem az 1882. évi 220. számú vármegyei szabályrendelet 2. és 3. paragrafusából 24 értelmezhetően csak a járás főszolgabírájánál, így nyilvántartást is csak ott kell vezetni. A főorvos leveléből kiderül, hogy a Csurgói járás területén csak a járási székhelyen működött bordélyház. Arra utaló adatok, hogy - egyébként legálisan nem működhető - magánkéjnők lettek volna ekkor a járásban az iratból nem következtethető. 25 Egyelőre kevés adattal rendelkezünk a Szigetváron működő bordélyokról is. Az itteni vigalmi életben sem mehettek mindig simán a dolgok, mert az egyik bordélyban 1913-ban odáig fajult a vendégek közötti nézeteltérés, hogy az egyikük a helyszínen belehalt sérüléseibe. 26 A barcsi üzlet létezését egy már Szarajevóban is dolgozó kéjnő ügye kapcsán is valószínűsíthető. A Boszniából a fővárosi rendőrséghez írt könyörgő levele által ismertté vált Krecsmár Mária kihallgatása során elmondta, hogy szarajevói sínylődése előtt 8 hónapot Eszék, 10-et Zombor, 8-at Szeged, 9-et Becskerek és végül 8-at Barcs bordélyházaiban töltött. 27 1892-re tehető Kaposváron a Vár utcai „vigalmi negyed" felvirágzásának kezdete. Weisz Jakabné ebben az évben kapott a városnak ekkor még félreeső utcájában engedélyt bordély nyitására. 28 A tudatos városszervezés apró eredménye volt a polgármester részéről, hogy a tiltakozások ellenére sikerült megvédenie a bordélyosnő által szorgalmazott helyszínt az alispán előtt is. Ekkor még működött a Fő utcában a két bordély, 29 de ezeket a városvezetés ki akarta szorítani erről a környékről. A polgármester szerint a Vár utca meghosszabbításában fekvő 2. sz. házban létesítendő bordély közelében „sem most középület nem áll, sem később állani nem fog [...] erre alkalmasabb hely nem volt és nem is lehet. A másik két bordélyháznak rövid idő alatt pusztulnia kell mostani helyéről; ismét felszólalnak ellenük bárhová szándékozzanak menni, ha már kell ily rosznak létezni, egy helyen csak kell őket elhelyezni; ily alkalmas hely a jelen esetbeli". A kéjházaknak új helyre „terelése" valószínűleg sikeres lehetett, mivel Fő utcai bordélyokkal eztán a forrásokban nem találkozunk, a Vár utcaiakkal viszont egyre gyakrabban. Lehet, hogy már 1895 előtt eltűntek a Fő utcából a bordélyok, mert a városi tiszti főorvos ez év májusában megejtett vizsgálata megállapította: „a bordélyházak igen jó rendben találtattak és azok elhelyezése minden tekintetben kifogástalan"? 0 23 A Nagyatádi Hírlap (1906-1911) és a Nagyatád (1911-1914) című hetilapok. 24 Récsei i. m. 333. p. 25 SML alispáni i. 1675/1900. 26 Gyilkosság a szerelmi tanyán. Somogy vármegye, 1913. június 14. 5. p. 27 Szécsényi Mihály: A bordélyrendszer Budapesten. Rubicon, 1993. 8-9. sz. 58-63. p. 28 SML alispáni i. 4725/1892. 29 Récsei i. m. 316-317. p. 30 SML alispáni i. 2594/1895.
