Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)

Kaposi Zoltán: A magyarországi nagybirtokrendszer változásai (1700-1945)

tokrésze nem hitbizományként öröklődött a továbbiakban. Ennek megfelelően a másik ágon létrejött a keszthelyi-csurgói központú, igen kiterjedt, a XVIII-XIX. század fordulója felé a több mint 100 000 magyar holdas hitbizomány, amelynek igazi kiépítője Kristóf unokája, Festetics György volt. A problémát mindig a testvérek anyagi kielégítése okozta a hitbizományi öröklés kapcsán. A Festeticseknél ezen ág öröklése kapcsán egy családi szerződés volt a meghatározó, amely 1792-ben jött létre, s úgy rendelkezett, hogy György testvérei 80 ezer forint pénzt kapnak, s egy-egy kisebb falut. Ilyenkor az örökösöknek maradt a lehetőség: vagy valamilyen jó házasság után kellett nézni, vagy esetleg királyi megbízatásra kellett szert tenni. Esetünkben a középső fiúnak, Festetics Imre grófnak ez sikerült is, hiszen feleségül vehette a köznemesi származású, de több mint 25 000 holdat öröklő Boronkay Krisztinát, így arisztokrata megélhetése és társadalmi presztízse nem csorbult sokat. A Festetics Györgyféle hitbizomány a későbbiekben kevés efféle problémát vetett fel, hiszen ezen az ágon a XIX. században igen kevés fiúörökös jelentkezett. Másképpen alakult a Lajos-ág birtokkomplexumának - vagyis a keleti, más néven a toponári uradalom - sorsa. Lajosnak mindjárt három fia is volt, ennek megfelelően szétosztotta köztük a birtokot, létrehozta a böhönyei, a toponári és a hárságyi uradalmat. Az örökösök közül azonban János kapitányként a napóleoni háborúban Győrnél elesett, Kálmán fiatalon (26 évesen) meghalt, míg Lajosnak - aki igen hosszú életet élt - pedig nem volt utóda feleségeitől. Ebből következően a Festeticsek keleti birtoka az első leszármazó generációt túlélte aprózódás nélkül, hiszen a négy fiág összes földjét Festetics Antal kamarás vitte tovább. Sőt, energikusan emelkedve a társadalmi ranglétrán még szerzett is hozzájókora birtokokat, többek között az 1810-es évek felé megszerezte a Veszprém megyei dégi uradalmat, s ott egy igen impozáns, ma is álló klasszicista kastélyt építtetett. A második generáció azonban már nem úszta meg a végzetes birtokaprózódás elindulását. Antalnak mindjárt három fia is volt, s azoknak is születtek fiú utódaik, következésképpen a keszthelyi ág hitbizományi egységével szemben a XIX. század végére itt is 10 000 hold alá süllyedt az egy földesúr kezében együtt tartott birtoknagyság. 11.3. A politikai változások és a birtokosok kapcsolata Az uradalmak változásait néha a nagypolitika is jelentősen alakíthatta. Előzőekben már részletesen utaltunk arra a XVIII. századi folyamatra, amelynek során idegen eredetű, korábban az országgal semmilyen kapcsolatban nem álló emberek kaphattak hatalmas birtokokat. A XVIII. század közepétől ez a folyamat megállt, ám a politika továbbra is erős maradt ez ügyben. A birodalom háborúi folyamatos lehetőséget jelentettek azon társadalmi réteg számára, amely személyesen, katonatisztként érdekelt volt, hiszen a sikeres katonai tevékenység egyben ismertséget, s nem utolsósorban jó házasságot hozhatott magával, s ugyanakkor címeket, rangokat lehetett vele szerezni. Közismert, hogy a főleg Heves Pest és Somogy megyében érdekelt Orczy család igen jelentősen megnövelte befolyását katonai vezetőként és hadiszállítóként a háború alatt. Szintén ezen az úton járt a Dél-Dunántúl több vármegyéjében is érdekelt, de mégis csak köznemesi származású Somssich János, aki apai örökségének korábban már nyakára hágott, földjeit eladta, ám sikeres katonai tevékenységével 1812-ben bárói, majd