Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)
Kaposi Zoltán: A magyarországi nagybirtokrendszer változásai (1700-1945)
A birtokosztódás folyamata az uradalmak szempontjából felvetette az addig nagyobb méretű és vélhetően egységesen kezelt s irányított gazdaság szétosztásának szükségességét. Tapasztalataink szerint, ha a területi bontás lehetőséget adott rá, akkor falvak szerint szedték szét a birtokot. Ha azonban nem volt más mód, mint a falvakon belüli tulajdonrészek elkülönítése, akkor igen gyakori volt, hogy az illető településen fenntartottak valamifajta osztatlan közös gazdaságot, ami viszont a testvérek közötti perpatvarok melegágyává válhatott. Mindebből következően az uradalmi gazdaság, a gazdálkodás alárendelt szerepet játszhatott a folyamatokban, ha az örökös kikérte birtokrészét, akkor ki kellett adni, következésképpen az éppen megszervezhető uradalom határa, s egyben a gazdálkodás rendszere is nagyban függött a leszármazás mechanizmusától. 11.2 A hitbizomány: védekezés a szétesés ellen A XVII. század vége óta a jelentősebb udvari befolyással rendelkező nagybirtokosok lehetőséget szerezhettek arra, hogy földjeik örökítése különleges kiváltsággal történhessen, s birtokaik hitbizományként élhessenek tovább. Két sajátos típusa alakult ennek ki az országban: a legelterjedtebb forma a majorátus volt, ahol rendszerint az elsőszülött fiú örökölt mindent, míg a ritkább változat volt a seniorátus, ahol az adott nemzetség legidősebb férfitagja volt az aktuális vagyonkezelő. Természetesen a hitbizomány sem volt alkalmas arra, hogy megakadályozza egyes nagybirtokosok eladósodását, ám legalább a birtok megmaradt. Közismert például, hogy a herceg Esterházy-hitbizomány szinte az egész XIX. századon át zárgondnok irányítása alatt állt a mértéktelen adósság felhalmozódása miatt. A hitbizományok szaporodása a XIX. század második felében gyorsult fel, ekkor már egész egyszerűen meg lehetett vásárolni a jogot az uralkodótól, ennek megfelelően néha már a néhány ezer holdas - akár köznemesi - uradalmak is hitbizománnyá válhattak. Somogy megyében a XTX. század végén már 17 hitbizományi birtok létezett. A gróf Festetics családot választottuk mintának a rendszer bemutatásához, mégpedig azért, mert igen éles kontraszt figyelhető meg a család birtoklása kapcsán, hiszen a famíliának az egyik ága élvezte a keszthelyi hitbizományt, míg a másik ágnak a birtokaprózódással kellett szembenéznie. A család leszármazásának fő vonala a következő volt.
